Szakirodalom

könyvfejezet
  • élettársi kapcsolat

Az új Ptk. hatályba lépése előtt született cikk ismerteti a korábban hatályos Ptk. és az új Ptk. Javaslat élettársakra vonatkozó rendelkezéseit. Rögzíti, hogy a korábbiakkal ellentétben azonos neműek is lehetnek élettársak: „Élettársi jogviszony áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri (féltestvéri) kapcsolatban”. Ezzel egységesíti az azonos neműek és a különneműek élettársi kapcsolatára vonatkozó rendelkezést, hogy ne legyen szükséges külön jogszabályban szabályozni. Ismerteti, hogy lehetőség van egyrészt a közjegyző előtt közokiratban nyilatkozni az élettársi kapcsolat fennállásáról, másrészt a jegyző által vezetett nyilvántartásba történő bejegyzésre. Megerősíti, hogy ez csak lehetőség, az élettársi kapcsolat nem a bejegyzéssel veszi kezdetét és nem a törléssel ér véget. A Javaslat alapján három ponton változnak az élettársi kapcsolat magánjogi jogkövetkezményei:

  1. lehetőség van a volt élettárs tartására (feltétele a részorultság, érdemesség és a teljesítőképesség)
  2. lehetőség van a közösen lakott lakás további használatára
  3. igényt tarthat az élettárs a vagyoni viszonyainak rendezésére a megszűnés után.

A cikk táblázatos ismertetést tartalmaz a korábbi Ptk. és a Javaslat élettársakra vonatkozó részei alapján olyan szempontok szerint, mint pl. a fogalom, hozzátartozói minőség, létrejötte, megszűnése stb.

folyóirat cikk
  • élettársi kapcsolat

Az élettársi kapcsolat bíróságok általi megállapításának feltételei a korábban hatályos Ptk. alapján. A cikk alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint habár az élettársi kapcsolat meglétéhez az érzelmi közösség mellett, az együttlakáson és a szexuális kapcsolaton túlmenően gazdasági kapcsolat (közös gazdálkodás, közös háztartás vezetése) is szükséges, bizonyos esetekben valamelyik elem hiánya is tekinthető élettársi kapcsolatnak (pl. együttlakás hiányában még a többi feltétel fennállhat). Szintén a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján az élettársi kapcsolat megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a közös gazdálkodás során a „pénzkezelést” kizárólag az egyik élettárs végzi. A cikk a továbbiakban megegyezik az Ács, Alexandra Izsóné. Az élettársi kapcsolat magánjogi jogkövetkezményeinek összehasonlítása a jelen és a jövő tükrében. (Doktoranduszok fóruma. 2006. 7-15). című tanulmányban foglaltakkal.

Bánkuti, M., Dombos T., Fleck Z., Halmai G., Rozgonyi K., Majtényi B., et al. (2012).  Vélemény Magyarország új alkotmányos rendjéről. Fundamentum. 16(1), 5-34.

folyóirat cikk
  • család
  • alapjogok

Az alkotmányban lefektetett sarkalatos törvények elemzése és problémáik. Kritikákat fogalmaz meg a következők szabályozásával kapcsolatban: a családok védelméről szóló törvény (kirekesztő, konzervatív családdefiníció), az állam és az egyházak viszonyának szabályozása (bizonyos egyházak kiemelt helyzete), a média szabályozása (az ellenőrzés politikai befolyásolhatósága, szólásszabadság csökkentése), az országgyűlési képviselők választása (magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok szavazati joga, választókerületek átalakítása), az információszabadságról szóló törvény (adatvédelemmel kapcsolatos aggályok), a nemzetiségek jogainak és az alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése, az igazságszolgáltatás centralizációja.

A családok védelméről szóló sarkalatos törvényről szóló részben kritizálja, hogy a törvényjavaslatot egyéni képviselők terjesztették be, nem a Kormány, így megkerülhető volt a társadalmi egyeztetés és az előzetes hatásvizsgálatok, ezáltal pedig a családok érdekeit védő civil szervezetek véleményét mellőzték az elfogadás során. A törvény konzervatív nézeteket tükröz. Kiemelten kezeli a házasságon alapuló és gyermeket nevelő családot, mivel a törvény szerint ezek a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés alapjai, hangsúlyozza továbbá, hogy a „A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki.”.

Kirekesztő a családfogalom: „a család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága, vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családbafogadó gyámság.”, mivel így mellőzi családok százezreit és közvetlen kapcsolatot állít fel a család és a házasság között. Kifogásolható, hogy a gyermektelen de facto élettársak és a bejegyzett élettársak nem esnek ezáltal a családfogalom alá. Emellett a törvény veszélyt jelent a jogbiztonságra is, mivel nincs összhangban a családok jogait és juttatásait érintő alsóbb szintű jogszabályokkal sem.

A jogalkotó, tekintve a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 154/2008. (XII.17.) Alkotmánybírósági határozatot, a család definíciójának megalkotása során nem vette figyelembe a már létező és elfogadott jogintézményeket.

A kirekesztő családfogalom ellentétes az Emberi Jogok Európai Bíróságának több évtizede fennálló megközelítésével, miszerint a „‘családi élet’ létezése vagy nem létezése elsősorban ténykérdés, amely közeli személyes kapcsolatok meglététől függ.”. Emellett ellentétes az EJEB gyakorlatával az is, hogy a törvény meg sem említi az azonos nemű párokat. Megállapítja a cikk, hogy a családok védelméről szóló törvény a család fogalmát még az Alaptörvénynél is tovább szűkítette, amellyel szemben már amúgy is kritikát fogalmazott meg a Velencei Bizottság az Alaptörvényről hozott 618/2011. számú véleményében.

Bánkuti, M., Dombos T., Halmai G., Hanák A., Körtvélyesi Z., Majtényi B., et al. (2013).  Amicus Brief a Velencei Bizottságnak az Alaptörvény negyedik módosításáról. Fundamentum. 17(3), 5-36.

folyóirat cikk
  • család
  • alapjogok

Az Alaptörvény negyedik módosításának problémái kerülnek bemutatásra: a kommunista múlt vizsgálata, az egyházak országgyűlési elismerése, túlságosan szűk családdefiníció, korlátozott szólásszabadság és politikai kampány, a felsőoktatás autonómiája és a diákok röghözkötése, a hajléktalanok helyzete, az Országgyűlési őrség szerepe, az alkotmánymódosítások vizsgálatának tilalma, az alkotmánybíróság jogkörének csökkentése és korábbi határozataik megsemmisítése. A módosítás konfliktusa nemzetközi emberi jogi egyezményekkel.

Részletesen foglalkozik a család fogalmával. Az Alaptörvény módosítás alapja az Alkotmánybíróság határozata, amely megsemmisítette a családok védelméről elfogadott sarkalatos törvény (2011. évi CCXI. törvény) legfontosabb rendelkezéseit. A határozat vizsgálata a törvény család fogalmát megállapító 7. §-ra (családfogalom) és a 8. §-ra (a nem házastárs kizárása a törvényes öröklésből) irányult. Az Alkotmánybíróság mindegyik rendelkezést alaptörvény-ellenesnek találta. Érvelésének alapja a család úgynevezett szociológia alapfogalma, amely nem egyezik a törvényben meghatározott fogalommal, emellett az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is figyelembe vette. Ez utóbbi alapján állapítja meg, hogy a család fogalma történetileg változik, és inkább ténykérdés, mint jogi mérlegelés eredménye, valamint, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a családi élet tiszteletben tartásához való jog. Ebből következően a bejegyzett élettársak törvényes öröklésből való kizárása alaptörvény-ellenes.

Az Alaptörvény negyedik módosítása ennek ellenére nem fogadja el az Alkotmánybíróság döntését, valamint az EJEB gyakorlatot, és egy rendkívül szűk családfogalmat ad meg: „[A] családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő–gyermek viszony.”, ami így továbbra sem fogadja el családi kapcsolatként a nem házastárs szülők egymás közötti viszonyát.

A cikk szerint aggályos, hogy ez a szűk családfogalom más területekre is kihat: a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény szerint a pedagógus kötelessége „a családi élet értékeinek megismerésére és megbecsülésére” nevelés, a médiatörvény szerint a közszolgálati médiaszolgáltatás célja – többek között – „a házasság intézményének és a család értékének tiszteletben tartása.”. Ezeket a rendelkezéseket a kirekesztő családfogalommal együtt olvasva korlátozhatják az LMBT emberek szólásszabadságát a médiában, valamint diszkriminatív nézetek elterjedéséhez vezethetnek az iskolai tantervekben. Több civil és nemzetközi szervezet is kritikát fogalmazott meg a fentiekkel kapcsolatban a Kormány irányába.

Besenyei, L. (2000).  Az élettársi viszonyról. Acta Universitatis Szegediensis : acta juridica et politica. 27-37.

folyóirat cikk
  • élettársi kapcsolat

A cikk kiemeli, hogy az élettársi jogintézmény először a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában jelent meg, majd a polgári törvénykönyv 1977. évi módosításával került be a Ptk.-ba, meghatározva a fogalmát és a vagyonjogi jogviszonyokat. Ezeket a rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III.13.) határozatával alkotmányellenesnek minősítette, indokolása szerint ellentétes az alkotmánnyal az, hogy csak a különneműek közötti viszonyt ismeri el élettársi viszonynak, míg az azonos neműek közötti kapcsolatot nem.

Megerősíti, hogy az élettársi jogviszonyt szabályozó jogszabályok közül egyedül az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV tv. az, amelyik kifejezetten csak különnemű élettársakra vonatkozó rendelkezést tartalmaz – a reprodukciós eljárás engedélyezésével kapcsolatban -, míg a többi jogszabály, ha nem is kifejezetten, de az azonos nemű élettársakra is vonatkozik.

Besenyei, L. (2010).  Várható változások az öröklési jog területén. Acta Universitatis Szegediensis: acta juridica et politica. 145-153.

folyóirat cikk
  • öröklés
  • bejegyzett élettársi kapcsolat

Az új Ptk. hatályba lépése előtt íródott, a szerző összegezte, hogy véleménye szerint milyen változások várhatók az új öröklési jogban, azok milyen célt szolgálnak, illetve milyen kérdéseket, aggályokat vetnek fel.

A tanulmány kiemeli, hogy a bejegyzett élettársakról szóló törvény alapvető változásokat hoz az élettársak öröklési jogi helyzetét tekintve. Megjegyzi, hogy a bejegyzett élettársi viszony és a házasság közötti különbségek az öröklési jog területét nem érintik. Kritizálja a technikát, hogy amíg a bejegyzett élettársakról szóló törvény a házassággal közel egyenértékű jogintézménnyé emeli a bejegyzett élettársi kapcsolatot, addig az új Ptk. tervezetének öröklési jogi könyve egy helyen sem említi

könyvfejezet
  • család
  • házasság

A szerző áttekinti az Alkotmányban található család, és az ezzel kapcsolatos fogalmakat, majd kiemeli, hogy az Alkotmány kevés rendelkezést tartalmaz a házasság és a család védelméről, így ezeken a területeken nagy szerep jut az Alkotmánybíróságnak.

Véleménye szerint a családalapítás szabadságát a házasságkötéstől teljes mértékben független alapjogként indokolt megállapítani.

A házasság intézményét tekintve a szabad akarat korlátozásának tekinti, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelően csak férfi és nő kapcsolata lehet a házasság alapja (14/1995. (III.13.) AB határozat). Mindemellett az Alkotmánybíróság elismeri, hogy az azonos neműek közötti érzelmi, gazdasági és szexuális kapcsolat is védelmet igényel, habár a jogi elismerés indokolt, de a házasságkötés kizárt a lehetőségek közül. Így is az a cél, hogy az azonos nemű párokat egyenlőként, azonos méltóságú személyként kezeljék. A tanulmány kiemeli a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti lényeges különbségeket, továbbá megjegyzi, hogy alkotmányos kérdéseket vet fel az azonos neműek kizárása a gyermek közös örökbefogadásából.

Az azonos neműek házasságból való kizárást tekintve a szerző kifejti, hogy alapvetően a hagyományon alapul az a felfogás, amely szerint csak különneműek köthetnek házasságot.

A tanulmány nemzetközi kitekintést is végez röviden vizsgálva egyes országok és az Európai Unió vonatkozó szabályozását, valamint az Emberi Jogok Európai bíróságának általános gyakorlatát.

Bókai, J. (2007).  Öröklési jogi szabályok a polgári törvénykönyv javaslatában. Az igazságszolgáltatás kihívásai a XXI. században. 43-51.

könyvfejezet
  • öröklés

Az új Ptk. Javaslatának öröklési jogi változásait végigtekintve a cikk rámutat, hogy a legnagyobb modernizációs változás a bejegyzett élettársak és a házastársak öröklési jogi szempontból történő egyenjogúsítása jelenti. A szerző szerint az új Ptk.-ban foglalt öröklési szabályok azonos szintre emelik az élettársi kapcsolatban, a bejegyzett élettársi kapcsolatban és a házasságban élők jogait és kötelezettségeit. Magyar statisztikai adatokra és külföldi jogra hivatkozva úgy ítéli meg, hogy ez a jövőben hátrányosan fogja befolyásolni a házasságkötési szándékot, illetve nem tükrözi a társadalmi hozzáállást.

Csűri, É. (2010).  Párkapcsolati formák a hatályos magyar jogban. Közjegyzők közlönye. 57(6), 1-34.

folyóirat cikk
  • bejegyzett élettársi kapcsolat
  • élettársi kapcsolat

A házasság, a bejegyzett élettársi kapcsolat és az élettársi kapcsolat (különböző és azonos nemű párok esetén) jogi szabályozásának részletes bemutatása, kitérve különösen a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozására és felbontására (bíróságon vagy közjegyzőnél), valamint a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos és különböző joghatásaira: névviselés, vagyoni viszonyok, öröklés, adózás, örökbefogadás. Bemutatja továbbá a különneműek és azonos neműek de facto élettársi viszonyára vonatkozó szabályokat.

Csűri, É. (2010).  A bejegyzett élettársi kapcsolat és az élettársi viszony igazolása. Ügyvédek lapja. 49(4), 13-21.

folyóirat cikk
  • bejegyzett élettársi kapcsolat

A szerző megerősíti, hogy a bejegyzett élettársakról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény még hatályba lépése előtti alkotmánybírósági megsemmisítése után a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény szabályozza a jogintézményt. A bejegyzett élettársi kapcsolatot a törvény nem a de facto élettársi kapcsolat egyik fajtájának tekinti, hanem az azonos neműek családjogi jogviszonyának minősülő és a személyi állapotot is érintő olyan új párkapcsolati formának, amely a különneműek házasságával lényegében azonos jellegű. Ebből is következően a házasságra irányadó szabályokat általános érvénnyel kell alkalmazni és a jogkövetkezmények között csak alkotmányos indokok miatti eltérések lehetségesek.

A cikk részletesen tárgyalja a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejöttére, joghatásaira, megszűnésére vonatkozó szabályokat. Tárgyalja továbbá az azonos és különnemű párok élettársi kapcsolatának jellemzőit.