Hazai és nemzetközi jogesetek
Jelenlegi hely
Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem találta egyezménysértőnek azt a finn szabályozást, amely a nem jogi elismerését a korábban fennálló házasság felbontásától vagy bejegyzett élettársi kapcsolattá alakításától tette függővé.
Fréderic Hay polgári együttélési szerződést kötött egy azonos nemű személlyel, azonban munkáltatója megtagadta számára a házasságban élő alkalmazottaknak járó pótszabadság és házasságkötési támogatás nyújtását. Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján a 2000/78/EK irányelvvel (a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról) ellentétes a munkáltató azon gyakorlata, amely szerint a polgári együttélési szerződést kötött munkavállalók nem részesülhetnek ugyanabban a kedvezményben, mint a házasságot kötött munkavállalók.
A görög Kormány egy 2008-as törvénye kizárólag a különnemű pároknak nyújt lehetőséget jogilag elismert élettársi kapcsolat létesítésére. Több azonos nemű görög pár kérelme alapján a Bíróság végül megállapítja, hogy az azonos nemű párok kapcsolata ugyanúgy családnak minősül, mintha különneműek együttéléséről lenne szó és a jogszabály megkülönböztető, továbbá sérti a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot.
Minister voor Immigratie en Asiel kontra X és Y, valamint Z kontra Minister voor Immigratie en Asiel
Három személy menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő Hollandiában, mivel állításuk szerint származási országukban üldöztetésnek vannak kitéve homoszexualitásuk miatt. A hatóságok megtagadták a kérelmeket, viszont a fellebbezési eljárás során felmerülő kérdések miatt az eljáró bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatal céljából. A Bíróság a kérdésekre adott válaszaiban megállapítja, hogy a homoszexuálisokat büntető törvények fennállása elegendő feltétel ahhoz, hogy a homoszexuálisok külön társadalmi csoportnak legyenek tekinthetők egy adott országban, továbbá, hogy önmagában nem minősül üldöztetésnek az a tény, hogy egy adott államban a homoszexuális cselekmények bűncselekmények, viszont üldöztetésnek minősül az olyan szabadságvesztés-büntetés, amely a homoszexuális cselekményeket bünteti, valamint, hogy az eljáró hatóságok nem várhatják el a menedékkérőtől, hogy az üldöztetés kockázatának elkerülése érdekben titokban tartsa homoszexualitását származási országában, vagy hogy ezen a téren visszafogottságot tanúsítson.
Az osztrák jogszabályok nem teszik lehetővé az azonos neműek párkapcsolata esetén az egyik fél gyermekének a másik fél általi örökbefogadását. A kérelmezők a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kimerítve az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, hogy állapítsa meg: a hatályos szabályozás megkülönböztető az azonos nemű párokra nézve. A Bíróság döntése alapján az osztrák hatóságok eltérő bánásmódot alkalmaztak a kérelmezőkkel szemben a különnemű, házasságon kívül élő, második szülőként örökbe fogadni szándékozó párokhoz képest, mikor nem tették számukra lehetővé a közös gyermekként történő örökbefogadást.
Két kérelmező vallási okokra hivatkozva tagadta meg szexuális kisebbségekhez tartozó személyek számára történő szolgáltatásnyújtást munkája keretében, ami idővel a munkájuk elvesztéséhez vezetett. A kérelmezők úgy érezték, hogy vallásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesültek a munkáltató részéről, azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága mindkét esetben úgy döntött, hogy nem sérült a kérelmezők vallásgyakorláshoz való joga és nem szenvedtek el hátrányos megkülönböztetést.
Az Alkotmánybíróság határozata kimondja, hogy a családvédelmi törvénynek a család fogalmát meghatározó 7. §-a és a törvényes öröklés rendjét szabályozó 8. §-a alaptörvényellenes. Az Alkotmánybíróság szerint a család szociológiai fogalmába valamennyi „azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségek“ beletartozik, amelyekre ugyanúgy kiterjed az állam intézményvédelmi kötelezettsége. A törvényes öröklés megvonása a bejegyzett élettársaktól hátrányos megkülönböztetést eredményező jogmegvonás bárminemű, legitim igazolás nélkül.
A leszbikus aktivistával szemben pénzbírságot szabtak ki az orosz hatóságok homoszexuális propaganda nyilvános népszerűsítéséért. Mivel a sérelmet nem sikerült orvosolni a nemzeti jogorvoslati rendszer keretében így az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához fordult a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt jogai megsértése miatt, ahol megállapításra került, hogy a kérelmező korlátozásával sérült a véleménynyilvánításhoz való joga, valamint szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés is megvalósult, mivel Oroszország nem tudta megfelelően igazolni, hogy a heteorszexuális propaganda engedélyezésével szemben miért korlátozza a homoszexuális propagandát.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a moldovai hatóság megsértették a kérelmező szervezet az Egyezmény 11., 13. és 14. cikkében biztosított jogait, amikor megtiltották az LMBTQI közösség jogaiért szervezett békés demonstrációt.
A kérelmezők – élettársi kapcsolatban élő leszbikus pár – azt kifogásolták, hogy a nem biológiai anya nem tudja örökbefogadni a partnere vérszerinti gyermekét, pedig őt születése óta együtt nevelték. A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezők az élettársi kapcsolatban élő különnemű párokkal vannak összehasonlítható helyzetben, akik szintén nem jogosultak partnerük gyermekét örökbefogadni (bár köthettek házasságot, amely megnyitotta volna előttük ezt a lehetőséget).