Az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte, hogy az Egyesült Királyságnak nem volt pozitív kötelezettsége arra az Egyezmény 8. cikke alatt, hogy formálisan elismerje a gyermek apjaként a mesterséges megtermékenyítési eljárásban házastársával résztvevő transznemű kérelmezőt, aki a gyermeknek nem a biológiai apja.
X transznemű férfi, aki befejezte a jogi és az orvosi tranzícióját is. X párkapcsolatban élt Y nővel, aki mesterséges megtermékenyítés útján, anonim donor segítségével hozta világra gyermekét, Z-t. A mindennapokban X mint Z édesapja élt, ezért kérvényezte hogy Z anyakönyvi kivonatán is eképpen tüntessék fel. A hatóságok elutasították kérelmét és nem ismerték el Z édesapjaként arra hivatkozva, hogy a brit törvények csak biológiai férfiak számára engedélyezik azt. A kérelmezők (X, Y, és Z) azt kifogásolták, hogy az X és Z közötti kapcsolat jogi elismerésének hiánya számos hátránnyal járt az életükben, és ez az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 8. cikkének (a magán- és családi élet tiszteletben tartása) megsértését eredményezi. Emellett hivatkozott az EJEE 14. cikkének megsértésére is a 8. cikkel összefüggésben
A Bíróság megállapította, hogy az Egyesült Királyság nem sértette meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét. , mivel az ebben a kontextusban nem kötelezheti az államot arra, hogy formálisan ismerjen el egy gyermek apjaként olyan személyt, aki annak nem a biológiai apja. Emiatt az, hogy az Egyesült Királyság joga nem teszi lehetővé X és Z közötti kapcsolat különleges jogi elismerését, nem jelenti a családi élet tiszteletben tartásának megsértését az említett rendelkezés értelmében (8. cikk).
A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 14. cikk szerinti panasz egyenértékű a 8. cikk szerinti panasz újbóli megfogalmazásával, és így nincs szükség a kérdés ismételt vizsgálatára a 14. cikk alatt. Mivel az ügyben felmerült kérdések olyan területeket érintettek (mesterséges megtermékenyítés donorral, transzneműek szülői joga), ahol kevés volt a döntés időpontjában nem volt konszenzus az Európa Tanács tagállamai között, az államok széles mérlegelési szabadságot élveznek a szabályozás kialakítása során. A versengő érdekek mérlegelése során a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartó családjogi szabályok koherens rendszerének fenntartása igazolhatja, hogy az állam megfontoltabb az ügyben felvetett kérdések szabályozása során. A kérelmezők által említett nehézségek nem olyan súlyosak, hogy a fenti közérdeket felülírják. Ráadásul a jog átmeneti szakaszban volt, az EJEB úgy vélte, hogy széles mérlegelési szabadságot kell biztosítani az államnak.
„A Bíróság megjegyzi, hogy a transzszexuálisok szülői jogainak megadására vonatkozóan nincs közös európai norma. A Bíróság előtt továbbá nem került megállapításra, hogy a Magas Szerződő Felek között létezik valamilyen általánosan elfogadott megközelítés arra vonatkozóan, hogy a donor általi megtermékenyítéssel fogant gyermek és az apa szerepét betöltő személy közötti társadalmi kapcsolatnak milyen módon kell tükröződnie a jogban. A Bíróság rendelkezésére álló információk szerint ugyanis, noha az orvosilag támogatott megtermékenyítés technológiája már több évtizede elérhető Európában, az ezzel kapcsolatos számos kérdés, különösen az apaság kérdése, továbbra is vita tárgyát képezi. Az Európa Tanács tagállamai között például nincs konszenzus abban a kérdésben, hogy az ilyen módon fogant gyermek érdekeit az szolgálja-e leginkább, ha a spermadonor anonimitását megőrzik, vagy ha a gyermeknek joga van megismerni a donor személyazonosságát.
Mivel tehát az ügy kérdései olyan területeket érintenek, amelyeken az Európa Tanács tagállamai között kevés közös pont van, és a jog általában véve átmeneti szakaszban van, az alperes államnak széles mérlegelési jogkört kell biztosítani …).” (§ 44)