Az EJEB elmarasztalta Oroszországot, amiért az eljáró orosz bíróságok úgy szüntették meg a kérelmező kapcsolattartási jogát gyermekeivel, hogy nem állt rendelkezésre bizonyíték, amely a gyermekek potenciális veszélyeztetettségét a kérelmező tranzíciójára vezette volna vissza. Az orosz bíróságok elmulasztották a család egyéni helyzetét mérlegelni, ezzel kizárólag transzneműsége miatt diszkriminálták a kérelmezőt.
Az ügy kérelmezője az orvosi tranzíción átesett transznemű nő volt, akinek nemét jogilag is elismerték. Korábbi házasságából a tranzícióját megelőzően előtt két gyermeke született. A bontópert követően a gyermekek édesanyja bírósági úton elérte, hogy kérelmező szülői felügyeleti jogait korlátozzák, gyermekeivel minden kapcsolattartást megvonva tőle. A Kérelmező fellebbezését és felülvizsgálati indítványait az orosz bíróságok elutasították.
A rendelkezésre álló nemzetközi kutatások és egyéb anyagok egyöntetűen azt állították, hogy a szülői jogok és a kapcsolattartás korlátozásáról döntő hazai bíróságoknak arra kell törekedniük, hogy (1) a gyermekeket a szüleikkel együtt tartsák, és különválásuk esetén rendszeres közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn közöttük, (2) a gyermek legfőbb érdekét tekintsék elsődleges szempontnak, és (3) a teljes családi helyzetet szoros és személyre szabott vizsgálat keretében értékeljék. Jelen esetben azonban az orosz bíróságok ítéletei nem feleltek meg a fenti követelményeknek. Pontosabban, bár figyelembe vették az anya véleményét, a kérelmező nemi átalakulásának a gyermekekre gyakorolt esetleges negatív hatásától való félelmét, a szülők közötti konfliktusokat és a szociális szolgálatok megállapításait, túlnyomórészt a szakértők megállapításaira támaszkodtak anélkül, hogy azokat a teljes családi helyzet sajátos körülményei között alaposan megvizsgálták volna. Mindezt annak ellenére tették, hogy saját bevallásuk szerint nem állt rendelkezésre a szakértők következtetéseit alátámasztó tudományos kutatás, és nyilvánvalóan nem adtak magyarázatot arra, hogy a kérelmezőnek a gyermekeivel való kapcsolattartása hogyan befolyásolhatta negatívan a gyermekek pszichológiai egészségét..
A szülői jogok teljes korlátozása csak kivételes esetben alkalmazható és abban az esetben alkalmazható, ha a gyermek legfőbb érdeke azt kívánja. Az orosz bíróságok azonban a jelen ügyben a lehető legszigorúbb intézkedést alkalmazták, és teljesen megfosztották a kérelmezőt a gyermekeivel való kapcsolattartástól. Tekintettel arra, hogy az idő múlása helyrehozhatatlan következményekkel járhat a gyermek és azon szülő közötti kapcsolatokra nézve, akivel a gyermek nem él együtt, rendkívül körültekintően kellett volna eljárniuk, amikor ehhez az intézkedéshez folyamodtak.
Mivel a nemzeti bíróságok nem bizonyították, hogy a korlátozásnak megfelelő alapja volt, és a kérelmező és gyermekei közötti kapcsolattartás semmilyen bizonyíthatóan káros hatása nem volt a gyermkekekre, Oroszország megsértette a kérelmező Egyezmény 8. cikkében foglalt magán- és családi élethez való jogát, és a 14. cikkel ellentétes módon hátrányosan megkülönböztették a nemi identitása miatt.
„Jól ismert, hogy azok az intézkedések, amelyek teljesen megfosztják a kérelmezőt a gyermekével való családi életétől, nem egyeztethetők össze az újraegyesítés céljával, és „csak kivételes körülmények között alkalmazhatók, és csak akkor lennének indokoltak, ha a gyermek mindenek felett álló érdekével kapcsolatos kényszerítő követelmény indokolja őket“. (§ 58)
„Annak ellenére, hogy a hazai bíróságok elővigyázatosan kijelentették, hogy döntéseik nem a kérelmező tranzícióján, hanem a gyermekeire gyakorolt lehetséges káros hatáson alapultak, a megkerülhetetlen következtetés az, hogy a [kérelmező] nemi identitása következetesen a vele kapcsolatos mérlegelés középpontjában állt, és a bírósági eljárás minden szakaszában mindenütt jelen volt (…). A Bíróság megállapítja, hogy a kérelmező nemi identitásának a felperes kérelmének elbírálására gyakorolt hatása bizonyított, és meghatározó tényező volt a gyermekeivel való kapcsolattartás korlátozására vonatkozó döntés meghozatalában.” (§ 75)
„A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a hazai bíróságok a kérelmező szülői jogainak és a gyermekeivel való kapcsolattartásának korlátozásával - anélkül, hogy megfelelően értékelték volna a kérelmező gyermekeit érő lehetséges károkat - a kérelmező nemi átalakulására támaszkodtak, őt transznemű státusza alapján különböztették meg, és olyan megkülönböztetést tettek, amely az Egyezmény alatt felállított standardok fényében nem volt indokolt.” (§ 79)