Az indítványozók a jogszabállyal szemben közvetlenül benyújtott alkotmányjogi panaszaikban az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (At.) 33. §-szal megállapított, illetve módosított rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az Alkotmánybíróság (AB) az indítványokat visszautasította, mivel azok álláspontja szerint nem feleltek meg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényben (Abtv.) előírt feltételeknek.
Az indítványozók mind olyan magánszemélyek, akik a nemük, illetve ezzel összefüggésben a nevük anyakönyvi megváltoztatásának kérelmezéséhez szükséges kritériumokat teljesítették, az eljárás megindítása szükséges feltételének minősülő egészségügyi vizsgálatokat elvégezték. Egyiküket leszámítva ezen túlmenően ténylegesen kezdeményezték is a nem- és névváltoztatásuk anyakönyvi átvezetését. Az illetékes hatóságok e kérelmeiket elutasították, vagy e kérelmeikről az indítványok benyújtásakor még nem döntöttek, egy indítványozó esetében a kért változtatásokat a hatóságok átvezették. Az indítványozók szerint az, hogy a 33. § eredményeképpen 2020. május 29-én hatályba lépett új szabályozás ellehetetleníti a nem jogi elismerését és ez sérti az Alaptörvényben biztosított jogaikat. Az indítványozók álláspontja szerint az At. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét, a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogukat, a VI. cikk (1) bekezdése által védett magánszférához való jogukat, a XV. cikk (2) bekezdésében megjelölt diszkrimináció tilalmát, valamint a XX. cikk (1) bekezdésében foglalt testi és lelki egészséghez való jogukat.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat érdemi vizsgálat nélkül visszautasította, mivel azok nem feleltek meg az Abtv-ben támasztott feltételeknek. Az AB utalt az At. 33. §-szal módosított rendelkezéseiről – így a nem jogi elismerésének tilalmáról – hozott korábbi 3058/2023. (II. 16.) AB határozatára, amelyben Alaptörvénnyel összhangban lévőnek ítélte a szabályozást. A végzés utal, hogy abban a határozatban az AB egy olyan bírói kezdeményezésre döntött, amelynek alapügyében az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó volt a felperes. Az AB érvelése szerint ez tény igazolja, hogy van olyan jogorvoslat – bár nem sikeres – amelyet az alkotmányjogi panasz benyújtása előtt ki lehet meríteni.
„Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján akkor terjeszthető elő kivételesen alkotmányjogi panasz, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Alkotmánybíróság egyes támadott jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti, az indítványozó4. mint felperes ügyében eljáró Fővárosi Törvényszék Abtv. 25. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezését a 3058/2023. (II. 16.) AB határozattal érdemben elbírálta. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen ügyben vizsgálata során arra jutott, hogy az indítványozók előtt nyitva áll a bírói út mint jogorvoslati lehetőség, amelyet az indítványozók panaszaik szerint nem merítettek ki. Jelen ügyben tehát az indítványok nem felelnek meg a közvetlen alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott, az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt követelménynek, mivel az indítványozók a jogorvoslati lehetőségeiket nem merítették ki.” (18)