Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a moldovai hatóság megsértették a kérelmező szervezet az Egyezmény 11., 13. és 14. cikkében biztosított jogait, amikor megtiltották az LMBTQI közösség jogaiért szervezett békés demonstrációt.
A kérelmező, a Genderdoc-M, egy moldovai civil szervezet, amelynek célja az LMBTQI közösség tájékoztatása és segítése. Az panasz egy demonstráció betiltására vonatkozott, amelyet a Genderdoc-M 2005 májusában tervezett tartani Chişinăuban, hogy a szexuális kisebbségek megkülönböztetés elleni védelmét célzó törvényeket sürgessen. A kérelmező szervezet különösen azt kifogásolta, hogy a tiltás jogellenes volt, hogy nem volt olyan hatékony eljárás, amely lehetővé tette volna számukra, hogy a tervezett tüntetés időpontja előtt végleges határozatot kapjanak, és hogy hátrányos megkülönböztetés érte őket, mivel a moldovai meleg közösség érdekeit támogatták.
A kormány elismerte a 11. cikkben garantált békés gyülekezés szabadságának megsértését, azt a Bíróság így érdemi vizsgálat nélkül elfogadta.
Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy mivel a kérelmező a gyülekezési szabadsága sérült, jogosult volt a 13. cikk garanciáinak megfelelő hatékony jogorvoslatra. Általánosságban a hazai jogorvoslatnak lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a rendezvény tervezett időpontja előtt határozatot kapjanak a szervezők a rendezvény engedélyezéséről. Ha a hatóságokat nem kötik jogilag kötelező határidők arra, hogy a tervezett tüntetés előtt határozatot hozzanak, az utólagos jogorvoslatok nem elegendőek a 11. cikk megsértésének orvoslására. Bár jelen esetben a moldovai jogszabályok konkrét határidőket írtak elő a gyülekezési joggal kapcsolatos kérelmek kezelésére, azokat nem tartották be és csak másfél évvel a jogorvoslati kérelem benyújtása után bírálták azt el. A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezőtől megtagadták a gyülekezési szabadság megsértése miatti hatékony hazai jogorvoslatot.
A Bíróság megvizsgálta továbbá a 14. cikk megsértését is és hangsúlyozta, hogy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés igazolásához nyomós indokokra van szükség, és az államok mérlegelési szabadsága ilyen esetekben szűk. A kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező egyesület tüntetésének betiltása nem a szexuális irányultságon alapult, hanem a Moldovában abban az időszakban a gyülekezési joggal kapcsolatos szélesebb körű kérdésekből fakadt. A Bíróság azonban megállapította, hogy a moldovai kormány ugyanazon időszak alatt a különböző gyülekezésekkel szembeni bánásmódja következetlen volt. A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy a kisinyovi polgármesteri hivatal a fellebbviteli bíróság előtt kétszer is ragaszkodott ahhoz, hogy a kérelmező gyűlését be kell tiltani, mivel sok moldovai állampolgár ellenzi a homoszexualitást. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a gyülekezési jog korlátozását egyértelműen indokolni kell. Ebben az esetben a különböző érintett hatóságok különböző indokok alapján utasították el a kérelmező kérelmét, ami a döntéshozatali eljárásuk koherenciájának hiányára utal. Következésképpen a Bíróság kimondta az Egyezmény 11. cikkével összefüggésben a 14. cikk megsértését is.
„A Bíróság megismétli, hogy a 13. cikknek az a hatása, hogy olyan hazai jogorvoslati lehetőség biztosítását írja elő, amely lehetővé teszi az illetékes nemzeti hatóság számára, hogy a vonatkozó egyezményes panasz érdemi részével foglalkozzon és megfelelő jogorvoslatot nyújtson, bár a szerződő államoknak bizonyos mérlegelési jogkörük van abban a tekintetben, hogy milyen módon tesznek eleget az e rendelkezésből eredő kötelezettségeiknek.” (§ 33)
„A Bíróság megismétli, hogy a szexuális irányultság a 14. cikk hatálya alá tartozó fogalom (… ). Továbbá, amikor a szóban forgó megkülönböztetés az egyén magánéletének eme intim és sérülékeny területén történik, különösen nyomós okokat kell a Bíróság előtt felhozni a kifogásolt intézkedés igazolására. Amennyiben a nemen vagy szexuális irányultságon alapuló eltérő bánásmódot alkalmaznak, az állam számára biztosított mérlegelési mozgástér szűk, és ilyen helyzetekben az arányosság elve nem csupán azt követeli meg, hogy a választott intézkedés általában véve alkalmas legyen a kitűzött cél elérésére; azt is bizonyítani kell, hogy az adott körülmények között szükséges volt. Valójában, ha az eltérő bánásmód indoklása kizárólag a kérelmező szexuális irányultságán alapulna, ez az Egyezmény értelmében hátrányos megkülönböztetésnek minősülne.” (§ 51)