A kérelmezők – élettársi kapcsolatban élő leszbikus pár – azt kifogásolták, hogy a nem biológiai anya nem tudja örökbefogadni a partnere vérszerinti gyermekét, pedig őt születése óta együtt nevelték. A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezők az élettársi kapcsolatban élő különnemű párokkal vannak összehasonlítható helyzetben, akik szintén nem jogosultak partnerük gyermekét örökbefogadni (bár köthettek házasságot, amely megnyitotta volna előttük ezt a lehetőséget).
A kérelmezők két francia nő, akik 1989 óta élnek együtt, és 2002 áprilisában élettársi szerződést megállapodást kötöttek. A második kérelmező 2000 szeptemberében Franciaországban életet adott egy kislánynak, aki Belgiumban fogant egy névtelen donorral végzett, orvosilag támogatott reprodukciós eljárásban. A gyermek egész életében a kérelmezők közös otthonában élt, és 2000 októberében anyja hivatalosan is elismerte. Az első kérelmező 2006 márciusában élettársa kifejezett beleegyezésével egyszerű örökbefogadást kezdeményezett a kislány tekintetében. A francia bíróság, bár megállapította, hogy az örökbefogadás törvényi feltételei teljesültek, mindazonáltal elutasította a kérelmet azon az alapon, hogy az örökbefogadásnak a felperesek szándékaival és a gyermek érdekeivel ellentétes jogi következményei lennének, mivel a szülői felügyelet átszállna az első kérelmezőre, és ezáltal a második kérelmezőt, a gyermek biológiai anyját megfosztaná a gyermekével kapcsolatos jogaitól. Az első felperes fellebbezett e határozat ellen. A fellebbviteli bíróság ezt elutasította, és helybenhagyta azt a megállapítást, hogy az örökbefogadás jogkövetkezményei ellentétesek lennének a gyermek érdekeivel. A bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy a szülői felügyelet gyakorlásának egy későbbi időpontban történő egyszerű átruházása nem elegendő a gyermeket az anyja szülői felügyelet elvesztéséből eredő kockázatok kiküszöbölésére.
A Bíróság hangsúlyozta, hogy a jelen ügy eltér az E.B. kontra Franciaország ügytől, amely egy egyedülálló leszbikus nő általi örökbefogadás engedélyezésére vonatkozott, a jelen ügyben pedig a kérelmezők a partner gyermekének örökbefogadására irányuló egyszerű örökbefogadási határozat meghozatalának elutasítását kifogásolták. Mivel a kérelmezők nem voltak házasok, a szülői felügyelet megosztásától elzárták őket. Ennek megfelelően a jelen esetben az egyszerű örökbefogadás jogkövetkezményei ellentétesek lennének a gyermek érdekeivel, mivel az örökbefogadás a szülői felügyeletnek az örökbefogadó szülőre való átruházásával járna, miközben megfosztaná a gyermek biológiai anyját jogaitól, annak ellenére, hogy ő továbbra is nevelni kívánta gyermekét.
Ami a névtelen donorral történő orvosilag reprodukciós eljárás kérdését illeti, ez Franciaországban csak a terméketlen különnemű párok számára áll rendelkezésre, ami nem hasonlítható a kérelmezők helyzetéhez. Ebből következik, hogy a francia szabályozás e tárgyban nem okozhatott a felpereseket hátrányosan érintő eltérő bánásmódot.
Ami a házasságkötési joggal nem rendelkező, de élettársi szerződést kötött kérelmezők jogi helyzetét illeti a házaspárokéhoz képest, az Egyezmény nem kötelezi a szerződő felek kormányait arra, hogy az azonos nemű párok számára biztosítsák a házassághoz való hozzáférést. Ha az államok úgy döntöttek, hogy az azonos nemű párok számára a jogi elismerés alternatív módját biztosítják, bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeztek az átadott státusz pontos meghatározása tekintetében (lásd a Schalk és Kopf ügyben hozott ítéletet). A házasság különleges jogállást biztosított azoknak, akik azt kötötték. A házasságkötéshez való jog gyakorlása az Egyezmény 12. cikke által védett, és társadalmi, személyes és jogi következményekkel járt. Ezért a kérelmezők jogi helyzete nem volt összehasonlítható a házaspárokéval, amikor a második szülő általi örökbefogadásról volt szó.
A Bíróság a kérelmezők helyzetét az élettársi kapcsolatot létesítő különnemű párokéhoz képest vizsgálva megállapította, hogy ez utóbbiak szintén nem kaphattak egyszerű örökbefogadási határozatot. Ennek megfelelően a kérelmezőket nem érte hátrányos megkülönböztetés szexuális irányultságuk alapján, így nem sérült az Egyezmény 14. cikke a 8. cikkel összefüggésben.
„Egyrészt a Bíróság többször is kimondta, hogy a nemi alapú különbségekhez hasonlóan a szexuális irányultságon alapuló különbségek is különösen súlyos indokokkal igazolhatók (…).
Másrészt az államok által élvezett mérlegelési mozgástér annak megítélésében, hogy az egyébként hasonló helyzetek közötti különbségek indokolják-e és milyen mértékben az eltérő bánásmódot, általában széles, amikor általános gazdasági vagy szociális stratégiai intézkedésekről van szó (…).” (§§ 59-60)