R.K. kontra Magyarország

Jelenlegi hely

R.K. kontra Magyarország

Típus: 
Ügyszám: 
54006/20
2023. június 22
Rövid összefoglaló: 

Az EJEB ítéletében megállapította, hogy a magyar állam megsértette a kérelmező 8. cikkben biztosított jogát, amikor 2018-ban hatásköri vitákra hivatkozással felfüggesztette a nem jogi elismerésére irányuló eljárásokat, és nem biztosított gyors, átlátható és hozzáférhető eljárást a nem- és az ahhoz kapcsolódó névváltoztatásra.

Tényállás: 

R. K., egy magyar transz férfi 2018. január 6-án kérte nemének jogi elismerését. 2019. július 22-én a Budapest Főváros Kormányhivatala (BFKH) arról tájékoztatta, hogy a hatályos jogszabályok alapján nincs hatósági hatáskör a támogató orvosi szakvélemény kiadására, amelyet a gyakorlatban korábban az Emberi Erőforrások Minisztériuma adott ki. Ezt a gyakorlatot azonban a GDPR hatálybalépése miatt felfüggesztették. A kérelmező indítványozta, hogy a BFKH a támogató orvosi szakvélemények hiánya ellenére is tegye át az ügyét az illetékes anyakönyvvezetőhöz. A BFKH 2019. augusztus 10-én határozatot hozott az áttételről, megállapítva, hogy a határozat nem minősül az anyakönyvezési feladatokról szóló kormányrendelet 7. §-a szerinti alátámasztó orvosi szakvéleménynek. A kérelmet az anyakönyvvezető elutasította, a kérelmező ezt követően fordult bírósághoz. A bíróság a keresetet elutasította és rámutatott, hogy az „alátámasztó orvosi szakvélemény” fogalmára nem volt meghatározás, és nem volt egyértelmű, hogy mely hatóság illetékes ilyen szakvéleményt kiadni. A bíróság elismerte, hogy a név és a nem megváltoztatása alapvető jog, azonban megjegyezte, hogy sem a közigazgatási hatóságok, sem a bíróságok nem léphetik át vagy kerülhetik meg a jogszabályi kereteket, és konkrét jogi szabályozás hiányában a bíróság nem terjesztheti ki a hatályos jogszabályok értelmezését a joghézag kitöltésére.

Döntés: 

Az EJEB hangsúlyozta, hogy a korábbi döntéseivel összhangban a magánélet tiszteletben tartásához való jog az Egyezmény 8. cikke értelmében kiterjed a nemi identitásra, mint a személyes identitás egyik összetevőjére. Ez minden személyre érvényes, beleértve azokat a transznemű személyeket is, akik nem vetették alá magukat nemi megerősítő kezelésnek, vagy nem kívánják alávetni magukat ilyen kezelésnek. A 8. cikk esetenként pozitív kötelezettséget ró az államra annak érdekében, hogy az egyezményes jog hatékony gyakorlását elősegítő jogszabályi környezetet megteremtse. Mivel a 33. § 2020. május 29-ét követően kizárja a nem jogi elismerését, az ügyben arról kellett az EJEB-nek döntenie, hogy a magyar állam eleget tett-e pozitív kötelezettségének akkor, amikor nem a kérelmező nem jogi elismerésére vonatkozó kérelmét benyújtotta és azt a hatóságok elutasították.
A Bíróság hangsúlyozta: tisztázatlan volt, milyen igazolás szükséges a nem megváltozásának tanúsítására, illetve, hogy mely hatóság illetékes az alátámasztó orvosi szakvélemény kiadására ténylegesen akadályozta a kérelmezőt a nem jogi elismeréséhez való joga gyakorlásában.

A Bíróság megállapította, hogy Magyarországon a tárgyidőszakban hatályban lévő jogi keret nem biztosított „gyors, átlátható és hozzáférhető eljárásokat” a transznemű személyek születési anyakönyvi kivonaton szereplő bejegyzett nemének megváltoztatására irányuló kérelem megvizsgálására. A Bíróság szem előtt tartotta továbbá a 33. §-t követően kialakult jogi helyzetet, vagyis a születési nem nyilvántartásának bevezetését és annak megváltoztathatalanságát. Elismerte, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és 2021. április 8-tól hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, amely előírja a 33. § által bevezetett szabályok visszamenőleges hatályú alkalmazását a folyamatban lévő ügyekre. Ez azonban a kérelmező helyzetén nem változtatott, akinek ügye 2020. június 10-én lezárult.

Idézetek: 

„A Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügy körülményei olyan jogalkotási hiányosságokat és súlyos hiányosságokat tárnak fel, amelyek a kérelmezőt a magánéletével és identitásának elismerésével kapcsolatban kínzó bizonytalanságban hagyták. A fentiek szerint ez a helyzet, amelyért kizárólag a nemzeti hatóságokat terheli a felelősség, hosszú távú negatív következményekkel jár a kérelmező mentális egészségére nézve. A fenti megfontolások elegendőek ahhoz, hogy a Bíróság megállapítsa, hogy az alperes államban a tárgyidőszakban hatályos jogi keret nem biztosított „gyors, átlátható és hozzáférhető eljárásokat” a transznemű személyek születési anyakönyvi kivonatokon bejegyzett nemének megváltoztatására irányuló kérelem elbírálására.” (§ 76)

Jogszabály-hivatkozás: