Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy a magyar állam megsértette a kérelmező 8. cikkben foglalt, a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jogát, amikor nem biztosított eljárást a nem jogi elismerésére a Magyarországon élő menekülteknek és más jogszerűen letelepedett személyeknek.
Az iráni transz férfi kérelmező 2015 nyarán érkezett Magyarországra, és a magyar hatóságok menekültként ismerték el, mivel megalapozottan félt az üldöztetéstől transzneműsége miatt. Ennek ellenére a magyar hatóságok által az eljárás során kiállított dokumentumokban továbbra is nőként szerepelt, ezért a magyar állampolgárokra irányadó szabályok szerint kérte nemének jogi elismerését. A hatóságok elutasították ezt azzal utasították el, hogy mivel Magyarországon nincs anyakönyvi bejegyzése, annak módosítására Magyarország nem rendelkezik joghatósággal. Az elutasítással szembeni eljárásban a bíróság elutasította, hogy joghézagot megszüntető jogszabályt alkosson. A 2018. június 27-én közzétett egyhangú határozatában az Alkotmánybíróság egyrészt visszautasította az alkotmányjogi panaszát, másrészt – hivatalból eljárva – megállapította, hogy alaptörvény-ellenes mulasztás áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó nem rendelkezett a nem- és névváltoztatásra irányuló eljárásról a Magyarországon jogszerűen és tartósan tartózkodó, nem állampolgár transz emberek számára. Az Alkotmánybíróság 2018. december 31-ig adott határidőt a jogalkotónak az új jogszabály elfogadására, de az a mai napig nem született meg.
Az EJEB megállapította, hogy míg a magyar jog a hatóságokhoz benyújtott kérelem idején lehetővé tette a transznemű személyek számára, hogy megváltoztassák nemi identitásuknak megfelelően a nemüket és a nevüket, a nem magyar állampolgároknak a „jogi vákuum” miatt akadályokba ütköztek. Az EJEB ezért azt vizsgálta, hogy Magyarország teljesítette-e az Egyezmény 8. cikkéből eredő pozitív kötelezettségét arra, hogy biztosítsa a kérelmező magánélet tiszteletben tartásához való jogának hatékony gyakorlását.
Ítéletében az EJEB hangsúlyozta fontos megteremteni az egyensúlyt az egyéni jogok és az anyakönyvi nyilvántartás integritásához és naprakész létéhez fűződő közérdek közötti egyensúlyt. Elismerte, hogy a magyar állam rendelkezik mérlegelési szabadsággal abban, hogy miként szabályozza a nem jogi elismerésére vonatkozó eljárást, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tagállami diszkréció szűk, ha az az egyén nemi identitását érinti.
A hazai eljárás során a hatóságok anélkül utasították el a panaszos kérelmét, hogy figyelembe vették volna az egyéni körülményeit, így azt, hogy a nemi identitása miatti üldöztetés veszélye miatt kellett hazájából elmenekülnie. Ezért az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy a magyar állam amikor megtagadta a kérelmezőtől a nem jogi elismerésére irányuló eljáráshoz való hozzáférést, nem teremtett méltányos egyensúlyt a közérdek és a magánélethez való jog között, és ez sértette az az Egyezmény 8. cikkét.
„(A) Bíróság utal az Alkotmánybíróság megállapításaira, amelyek szerint a feltárt joghézag kizárta a jogszerűen letelepedett nem magyar állampolgárokat a nem- és névváltoztatási eljárásokből, függetlenül a körülményeiktől, ami aránytalanul korlátozta az emberi méltósághoz való jogukat (…). Megállapítja továbbá, hogy a hazai hatóságok pusztán formai megfontolások alapján, a kérelmező helyzetének vizsgálata nélkül, és ezért az egymással versengő érdekek mérlegelése nélkül utasították el a kérelmező kérelmét. Az illetékes hatóságok különösen nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a kérelmezőt éppen azért ismerték el menekültként, mert származási országában transzneműsége miatt üldözték. A Bíróság úgy ítéli meg, hogy ügye körülményeit szem előtt tartva a kérelmezőtől ésszerűen nem lehetett volna elvárni, hogy a nemváltoztatás elismerését és a névváltoztatási eljárást a szülőföldjén folytassa. E tekintetben megerősíti azt az elvet, hogy az Egyezmény nem elméleti vagy illuzórikus, hanem gyakorlati és tényleges jogokat véd.” (§ 40)
„Igaz, hogy minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy a magyar születési anyakönyvi kivonattal nem rendelkezők számára lehetőséget biztosítson a nem jogi elismerésére irányuló eljáráshoz való hozzáférésre, valamint igényeik érdemi vizsgálatára, további adminisztratív terhet jelenthet a magyar hatóságok számára. Ez azonban önmagában nem indokolhatja a kérelmező nemi identitása jogi elismerése iránti kérelmének feltétel nélküli elutasítását (…), különösen mivel az Alkotmánybíróság által megfogalmazott pozitív kötelezettség (…) viszonylag szűknek tekinthető, és az államra gyakorolt lehetséges hatás nem tűnik súlyosnak.” (§ 41)