Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy az LMBTQI témájú gyülekezések tilalma nem szolgált semmilyen nyomós társadalmi érdeket, ezért volt szükséges egy demokratikus társadalomban. Az orosz hatóságok a kérelmezőket a szexuális irányultságuk alapján diszkriminálták, és a gyülekezési szabadságuk megsértésére vonatkozó panaszaik tekintetében állt rendelkezésükre hatékony hazai jogorvoslatot.
Az ügyben az EJEB több, mint 50 hasonló ténybeli és jogi hátterű kérelmet egyesített. A kérelmezők 2009 és 2014 között számos orosz városban jelentették be LMBTQI témájú gyülekezésre vonatkozó szándékukat. A helyi hatóságok következetesen megtagadták az engedélyt a javasolt időpontokra és helyszínekre. Az elutasítással szembeni benyújtott kereseteket a bíróságok minden esetben elutasították, ráadsául a döntések a gyülekezés bejelentésében megjelölt időpontot követően születtek.
Ítéletében az EJEB fenntartotta és megerősítette a gyülekezési szabadsággal és a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos konzisztens gyakorlatát. Visszautalt a hasonló ügyben 2010-ben hozott ítéletére (Alekseyev kontra Oroszország), és megállapította, hogy az orosz kormány nem adott olyan érveket, amelyek indokolnák, hogy a 2010-es következtetéseitől eltérjen. Az összes bizonyítékot mérlegelve az EJEB ismételten kimondta, hogy az orosz hatóságok által, az LMBTQI témájú gyülekezésekre vonatkozó tilalom egyik esetben sem volt szükséges egy demokratikus társadalomban, mivel az nem szolgált nyomós társadalmi érdeket. Emellett a tiltások szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek, és az orosz hatóságok megsértették a kérelmezők 13. cikkben foglalt jogát a hatékony jogorvoslathoz.
Az Egyezmény 46. cikkére hivatkozva a Bíróság felhívta az orosz államot, hogy tegyen eleget szerződéses kötelezettségének, és hajtsa végre a 2010-es ítéleteet és hozza meg a szükséges általános intézkedéseket a gyülekezési szabadság hatékony és diszkriminációtól mentes gyakorlása érdekében.
„A fent említett Alekseyev-ügyben a Bíróság már megállapította a jogsértést a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló kérdésekben tekintetében.” (§ 20)
„A Bíróság a hozzá benyújtott összes anyagot megvizsgálva nem talált olyan tényt vagy érvet, amely arra késztetné, hogy más következtetésre jusson e panaszok megalapozottságát illetően. Tekintettel az esetjogra e tárgyban, a Bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben a hazai hatóságok által az LMBT nyilvános gyülekezések megtartására vonatkozóan elrendelt tilalom nem kapcsolódott nyomós társadalmi igényhez, és így nem volt szükséges egy demokratikus társadalomban. A Bíróság továbbá megállapítja, hogy a felperesek szexuális irányultságuk miatt indokolatlan hátrányos megkülönböztetést szenvedtek el, hogy ez a megkülönböztetés összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény normáival, és hogy a gyülekezési szabadságuk megsértésére vonatkozó panaszaikkal összefüggésben megtagadták tőlük a hatékony belföldi jogorvoslatot.” (§ 21)