Az azonos nemű pár új-zélandi tagja nem kapott tartózkodási engedélyt Olaszországban családi kapcsolatára hivatkozva, mivel az olasz hatóságok nem ismerték el családtagként az olasz állampolgárral fennálló kapcsolatában. A felek kérelmére az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkével összhangban az azonos nemű párok együttélése ugyanúgy a családi élet fogalma alá esik, mint a különneműek hasonló együttélése.
A két kérelmező egy azonos nemű pár 1999 óta éltek együtt Új-Zélandon házasság nélkül, majd 2003-ban Olaszországban kívántak letelepedni az első kérelmező romló egészségi állapota miatt. Olaszországi tartózkodásuk idején a második kérelmező a hatályos törvényerejű rendelet értelmében tartózkodási engedélyt kért az olasz hatóságoktól családi kapcsolatra hivatkozva, azonban a livornói rendőrség ezt elutasította azon az alapon, hogy az engedély kiadásához szükséges jogszabályi feltételek nem teljesültek. A kérelmező fellebbezését a Firenzei Polgári Bíróság elfogadta arra hivatkozva, hogy a de facto élettársak az olasz jog alapján jogi és társadalmi elismerésben részesülnek. Megerősítette indoklását a 2004/38/EK irányelvre (az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról) történő hivatkozással, mely szerint a tartózkodási engedély megadható, ha igazolt a huzamos együttélés ténye. A döntés ellen a Külügyminisztérium fellebbezett, amit a Firenzei Fellebbviteli Bíróság elfogadott, megállapítva, hogy az alsóbb rendű bíróság érvelése hibás, mivel az együtt élő partnert az olasz jogrendszer alapján nem lehet a család tagjának tekinteni. A kérelmezők a Semmítőszékhez fellebbeztek, amely helyben hagyta a korábbi ítéletet, elsősorban arra hivatkozva, hogy a családtag fogalma nem terjed ki az együtt élő partnerre. A kérelmezők ezt követően Hollandiába költöztek, ahol a második kérelmező 5 éves tartózkodási engedélyt kapott, mint egy Európai Uniós állampolgárral tartós kapcsolatban élő de facto élettárs. 2010-ben Amszterdamban házasságot kötöttek, hangsúlyozva, hogy nem az olasz tartózkodási engedély reményében, majd a második kérelmező 2014-ben további öt éves tartózkodási engedélyt kapott Hollandiában.
A kérelmezők azért fordultak az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert véleményük szerint a családi kapcsolatra alapított tartózkodási engedély kérelmük megtagadása szexuális irányultságuk alapján történő hátrányos megkülönböztetést valósított meg, és az olasz hatóságok így megszegték az Emberi Jogok Európai Egyezményének 14. cikkével (megkülönböztetés tilalma) együtt olvasott 8. cikkét (családi élet védelme).
A Bíróság a Schalk és Kopf kontra Ausztria ügyre (No. 30141/04) hivatkozva felidézi, hogy az Egyezmény 8. cikkével összhangban az azonos nemű párok együttélése ugyanúgy a családi élet fogalma alá esik, mint a különneműek hasonló együttélése. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hatóságok megsértették a kérelmezők 8. cikkből fakadó jogait, amikor a szexuális irányultságra visszavezethető okokból nem biztosítottak a családi kapcsolatra hivatkozva a tartózkodási engedélyt a kérelmező részére. Ennek megfelelően Olaszország megsértette az Egyezmény 14. cikkével együtt olvasott 8. cikket.
„A Bíróság azt is megállapítja, hogy éppen a homoszexuális párokat érintő jogi elismerés hiánya az, ami miatt eltérő szituáció áll fenn a nem házasságban élő heteroszexuális párokhoz viszonyítva. Tekintve azt is, hogy az Egyezmény nem követeli meg a Kormánytól, hogy rendelkezéseket hozzon arról, hogy a tartós és elkötelezett párkapcsolatban élő azonos nemű személyek valamilyen élettársi kapcsolatba vagy regisztrált partnerkapcsolatba lépjenek, hogy igazolják állapotukat és ezzel alapvető jogokat garantáljanak számukra. Ez semmilyen módon nem befolyásolja azt, hogy a heteroszexuális párokhoz képest a második kérelmezőnek nem volt jogi lehetősége Olaszországban az első kérelmező családtagjaként való elismerésre és ennek megfelelően családi kapcsolatra alapított tartózkodási engedély biztosítására.”