Az Alkotmánybíróság 154/2008. (XII.17.) számú határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a bejegyzett élettársakról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt, amely így nem lépett hatályba. Határozatában az Alkotmánybíróság kifejti, hogy az alkotmányellenesség oka elsősorban egy, a különböző neműek számára a házassággal párhuzamosan fennálló jogintézmény létrehozása, továbbá, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása azonos nemű személyek számára nem alkotmányellenes – a különböző neműek bejegyzett élettársi kapcsolatától eltérően. A határozat következményeként született meg a jelenleg hatályos 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról.
Az Alkotmánybírósághoz hat indítvány érkezett a bejegyzett élettársakról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt érintően a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására. Az Alkotmánybíróság a kérelmeket azok összefüggései miatt ebben az egy határozatában bírálta el. Megjegyzendő, hogy ez a törvény a jelenleg hatályos 2009. évi XXIX. törvényhez képest nem csak az azonos nemű, hanem a különböző nemű párok számára is lehetővé tette volna a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését.
Az első indítványozó a törvény több bekezdésének megsemmisítését kérte. Kérelmében megjelölte, hogy véleménye szerint az Alkotmányba ütközik, hogy a törvény a házassággal azonosítja a bejegyzett élettársi kapcsolatot, mivel a két jogintézmény lényegét, létesítésének formai kellékeit, joghatásait tekintve tulajdonképpen semmiben sem különbözik egymástól, ezzel pedig a bejegyzett élettársi kapcsolat a házasságot gyengíti, diszkriminálja és ellehetetleníti. Úgy véli, hogy a közgondolkodás a két jogintézmény között nem tud majd különbséget tenni. Kifejti, hogy az Alkotmány 15. §-a nem csak a házasság elnevezését védi, hanem annak tartalmát is, így ezzel nem összeegyeztethető egy olyan jogintézmény, amely az elnevezésétől eltekintve megtévesztésig hasonlít arra. Sérelmesnek találta továbbá a bejegyzett élettársi kapcsolatok közjegyző előtti, egyszerűsített megszüntetésének lehetőségét is, mivel az a házasságban élők számára nem lehetséges, miközben a két jogintézmény létesítése megegyezik. Kifogásolta továbbá, hogy a törvény nem garantálja megfelelően az érintett tisztségviselők lelkiismereti- és vallásszabadságát és diszkriminálja az egyházakat is. A második indítványozó hasonló érvek mellett az Emberi Jogok Európai Egyezményének 12. cikkére (Házasságkötéshez való jog), valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikkére is kitérve megjegyzi, hogy állami védelem csak a házasságot illetheti meg, annak megkettőzése ártalmas a jogbiztonságra. Továbbá sérelmesnek találta, hogy mivel a házasság egy férfi és nő közötti életközösség, az ezzel párhuzamosan létrehozott, azonos neműek számára hasonló jogintézményt biztosító bejegyzett élettársi kapcsolat az Alkotmány 15. §-ba ütközik. A harmadik indítványozó elsősorban a törvény formai alkotmányellenességét, közjogi érvénytelenségét állítja súlyos eljárási szabálytalanság okán. Álláspontja szerint azzal, hogy a törvény tervezetét nem bocsátották szakmai-társadalmi vitára, közigazgatási egyeztetésre, sérült az Alkotmány és egyéb törvények több pontja is. Fenntartásokat fogalmazott meg továbbá azzal kapcsolatban is, hogy a törvény ugyanolyan joghatásokat fűz az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatához, mint a különböző neműek házasságához, mivel csak ezekre terjed ki az Alkotmányból eredő szabadság. A többi indítványozó elsősorban az Alkotmány 15. §-ára hivatkozva kérelmezte a törvény alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy a család és a házasság védelme kiemelt szerepet játszik az Alkotmányban, méghozzá olyan mértékben, hogy ebben az esetben még a különböző nemű párok és azonos nemű párok közötti különbségtételt is engedélyezi. Emellett az Alkotmánybíróság megállapítása szerint gyakorlata és álláspontja megegyezik a legfontosabb emberi jogi egyezmények házasságra vonatkozó rendelkezéseivel.
Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatának alkotmányellenességét vizsgálva az Alkotmánybíróság ismerteti a nemzetközi gyakorlatot a jogintézménnyel kapcsolatban, majd végigveszi, hogy milyen különbségekkel lehet találkozni a házassághoz képest, különösen az örökbefogadás és névviselés szempontjából. Az Alkotmánybíróság nem tartotta elfogadhatónak a törvényt abból a szempontból, hogy a különböző neműek részére is lehetővé tette volna a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését, ami így a házassággal szinte csak az elnevezésében nem azonos jogintézmény bevezetéséhez vezetett volna. Ezzel szemben az azonos neműekre ez nem vonatkozik, mivel számukra nem elérhető a házasság jogintézménye, így az ő szempontjukból nem alkotmányellenes egy, a házassággal közel azonos jogokat biztosító jogintézmény létrehozása.
Az egységes törvényi szabályozás folytán nem volt lehetősége az Alkotmánybíróságnak arra, hogy kizárólag a törvény vonatkozó rendelkezéseit semmisítse meg – mivel azzal kiüresedne a törvény -, így a jogbiztonságra hivatkozva az egész bejegyzett élettársakról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt megsemmisítette.
„„Az utóbbi évtizedekben (…) mozgalmak indultak a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetése ellen. Másrészt változások tapasztalhatók a hagyományos családmodellben is, elsősorban a házasságok tartósságát tekintve. Mindez azonban nem ok arra, hogy a jog eltérjen a házasságnak attól a jogi fogalmától, amely a mai állapothoz vezető hagyományban mindig is élt, és amely a mai jogokban is általános, továbbá amely a köztudat és köznyelv házasság-fogalmával összhangban van. A mai alkotmányok és a házasságra és családra vonatkozó rendelkezések összefüggéséből levezethetően a magyar Alkotmány is, a férfi és nő közötti házasságot tartja értéknek, és azt védi (Alkotmány 15., 67., 70/J. §)” (ABH 1995, 82, 83.). Az Alkotmánybíróság értelmezésében tehát a házastársak különneműsége fogalmi eleme a házasságnak. Ebből következően a házasságkötéshez való — az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből levezetett — jog is csak a különböző nemű párokat illeti meg. A 37/2002. (IX. 4.) AB határozat ismét leszögezte, hogy: „A heteroszexuális, illetve a homoszexuális irányultság egyaránt az emberi méltóság lényegéhez tartozik, szétválasztásukra, az érintett személyek méltóságának nem egyenlő kezelésére kivételes indokok szükségesek. Ilyen például a házassághoz való jog tekintetében a homoszexuális irányultság megkülönböztetése [14/1995. (III.13.) AB határozat, ABH 1995, 82, 84.].””
„A házasságnak biztosított alkotmányos védelem fenntartása érdekében a házasságkötést tudatosan és akaratlagosan mellőző együttélés nem kaphat egy generális utaló szabály közvetítésével ugyanolyan oltalmat, mint a házasság maga. A házasfeleket megillető jogok és kötelezettségek teljes spektruma a házasságkötési joggal rendelkező, azonban a házasságkötést mellőző személyek számára nem nyitható meg. Egy ilyen döntés a házasság alkotmányos „leértékelését” eredményezné, társadalmi-intézményi jelentőségének csökkentésével járna, ami alkotmányosan nem elfogadható. (…) A házasság mint alapvető társadalmi intézmény alkotmányi védelmének fentebb kifejtett követelménye azonban értelemszerűen nem érvényesül azok vonatkozásában, akik azonos nemük következtében nem köthetnek egymással házasságot.”
„(…) bár a házasságon kívüli párkapcsolati formák védelmének kötelezettsége sem a különböző neműek, sem pedig az azonos neműek vonatkozásában nem vezethető le az államnak az Alkotmány 15. §-ában foglalt, a házasság és család védelmét előíró „intézményvédelmi kötelezettségéből”, az azonos neműek tartós párkapcsolata számára azonban az elismerés és a védelem igénye — mivel ők házasságra nem léphetnek — az emberi méltósághoz való jogból [Alkotmány 54. § (1) bekezdés], és az abból származtatott önrendelkezési jogból, az általános cselekvési szabadságból, illetve a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogból [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 45.] levezethető.”