A kérelmezők állítása szerint homoszexualitásuk miatt indult vizsgálat velük szemben, majd később ezért bocsátották el őket a Brit Királyi Légierőtől (Royal Air Force), amivel így az Emberi Jogok Európai Egyezményének több pontját is megszegte az Egyesült Királyság. A Bíróság ezt megalapozottnak találta és sem a kérelmezőket ért, szexuális irányultságon alapuló vizsgálatokat, sem a homoszexualitás miatt történt elbocsátást nem tartotta jogszerűnek.
Az első kérelmező, Ms. Smith, nő, 1989-ben kezdett dolgozni a Brit Királyi Légierőnél, mint nővér, 1994-re előléptetése folyamatban volt. 1994. június 12-én egy ismeretlen nőtől származó hangüzenetet talált az üzenetrögzítőjén, mely szerint a telefonáló tájékoztatta a légierő hatóságait a kérelmező homoszexualitásáról. Ugyanezen a napon a telefonáló közölte ezt a tényt a légierő hatóságaival és azt állította, hogy a kérelmező szexuálisan zaklatta őt. Ezt követően vizsgálat indult vele szemben, egy interjú során részletesen kikérdezték, több, homoszexualitásával kapcsolatos kérdést tettek fel neki, amelyekre készségesen válaszolt is. A hatóság meghallgatta a vele ekkor 18 hónapja együtt élő partnerét, aki szintén megerősítette a párkapcsolat tényét. A vizsgálathoz kapcsolódó jelentés alapján a felettese javasolta az elbocsátást, ami 1994. novemberében meg is történt.
A második kérelmező, Mr. Grady, férfi, 1980-ban kezdett dolgozni a Brit Királyi Légierőnél. Többször előléptették, mikor 1994-ben vizsgálat indult vele szemben állítólagos homoszexuális kapcsolata miatt, miután bevallotta feleségének, hogy homoszexuális. Az interjú során az előző esethez hasonlóan részletesen kérdezték partnereiről, a kapcsolatok jellegéről is. Munkája értékelése hiába volt kiváló, 1994 decemberében elbocsátották.
A Brit Királyi Légierőnél is érvényben volt ekkoriban a fegyveres erőknél szolgáló homoszexuálisokkal szembeni szabályzat, amely így mindegyik kérelmezőre érvényes volt. Megjegyzendő azonban, hogy a Brit Királyi Légierőhöz történő csatlakozásukkor egyik kérelmező sem volt tisztában homoszexualitásával, így nem sértette meg a légierő szabályzatát, nem hallgatta el homoszexualitását a csatlakozáskor.
A Bíróság az Egyezmény két cikkének sérelmét állapította meg.
Sérült a kérelmezők magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joga (8. cikk), mivel egyrészt a nyomozás és az erről készült jelentés, valamint ennek következményeként a szexuális irányultságon alapuló elbocsátás a kérelmezők magánéletének tiszteletben tartásához való jogát sérti. Ezt a Kormány sem tagadta. A Bíróság úgy látja, hogy a Kormány ezen felül nem szolgáltatott meggyőző okokat a szexuális irányultságon alapuló, folyamatos vizsgálatok jogszerűségét illetően miután a kérelmezők megerősítették homoszexualitásuk tényét a hatóságnak. Sem a szexuális irányultságon alapuló vizsgálatokat, sem a homoszexualitás miatt történt elbocsátást nem tartja jogszerűnek a Bíróság.
Emellett a Bíróság azt is megállapította, hogy sérült a kérelmezők hatékony jogorvoslathoz való joga (13. cikk), mivel nem álltak rendelkezésre számukra megfelelő jogorvoslatok.
„A Bíróság azon az állásponton van, hogy a katonai rendőrség által végzett, a kérelmezők homoszexualitásának megállapítására irányuló nyomozás, amely részletes interjút tartalmazott a kérelmezőkkel és harmadik személyekkel a szexuális irányultsággal kapcsolatos témában, valamint a nyomozásról készített jelentés együtt a kérelmezők magánéletébe történő közvetlen beavatkozást testesített meg. Az ezt követő, szexuális irányultságon alapuló elbocsátás szintén ezen jogba történő beavatkozást jelent.”
„A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Kormány nem nyújtott meggyőző okokat a fegyveres erőknél szolgáló homoszexuálisokkal szembeni szabályzatának jogszerűségét illetően, vagy ennek megfelelően az ebből következő elbocsátásról.”