Vejdeland és mások kontra Svédország

Ügyszám: 
1813/07
2012. február 9
Rövid összefoglaló: 

Egy csoport homofób szórólapokat osztott szét egy svéd iskolában, amiért a bíróságok végül felfüggesztett büntetést, próbára bocsátást és pénzbüntetést szabtak ki. A csoport négy tagja azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert véleményük szerint megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményéből fakadó, véleménynyilvánítás szabadságát kimondó jogukat. A Bíróság egyetértett a Svéd Legfelsőbb Bírósággal és döntésében megállapította, hogy a szórólapok mások jogainak megsértésére irányultak, így a véleménynyilvánítási jog korlátozása szükséges és arányos volt.

Tényállás: 

2004 decemberében egy szervezet több tagja szórólapokat osztott szét egy svéd középiskolában, amely szerint a homoszexualitás egy deviáns viselkedés, amit a Svédország-ellenes tanárok normálisként próbálnak beállítani. Felszólítja továbbá a diákokat, hogy mondják meg a tanáraiknak: a HIV/AIDS terjedéséért a homoszexuális személyek a felelősek, valamint, hogy a pedofília legalizálásáért küzdenek a homoszexuális szervezetek. A hatóságok ezért a szervezet néhány tagját nemzeti vagy etnikai csoporttal szembeni izgatással vádolták. A tagok azzal védekeztek, hogy a szórólapok nem a homoszexuális személyek iránti megvetésüket fejezik ki, hanem egyfajta vitaindítónak szánták az objektivitás hiányáról a svéd iskolákban. A kerületi bíróság marasztaló ítéletet hozott velük szemben, mivel megállapítása szerint a homoszexuális személyekkel szembeni megvetés kifejezésére irányultak a szórólapok és a tevékenységük. A másodfokú bíróság azonban felmentette a kérelmezőket az Emberi Jogok Európai Egyezményének szabad véleménynyilvánítást kimondó cikkére hivatkozva, de a Legfelsőbb Bíróság újra marasztaló ítéletet hozott, felfüggesztett szabadságvesztést és pénzbüntetést, próbára bocsátást megállapítva határozatában. A négy kérelmező végül az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, mert szerintük egyrészt nem volt jogi alapja a büntetésüknek (7. cikk), másrészt pedig megsértették a véleménynyilvánításhoz való jogukat (10. cikk).

A kérelmezők a Bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy a vonatkozó svéd jogszabályok nem voltak elég világosak ahhoz, hogy eldöntsék, amit tettek bűncselekmény volt-e vagy nem, továbbá, hogy a szórólapok nem voltak sértőek a homoszexuálisokra tekintettel, így a véleménynyilvánításhoz való jogukat is korlátozta a svéd bíróság.

Döntés: 

A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezőkkel szembeni ítélet a svéd büntetőtörvénykönyvön alapul, ami tiltja a hasonló jellegű, emberek egy meghatározott csoportjával szembeni, szexuális irányultságon alapuló sértő fenyegetést vagy cselekményeket. Ennek értelmében a Bíróság egyetértett a svéd Legfelsőbb Bírósággal, amikor a fenti rendelkezést alkalmazta a kérelmezőkkel szemben. Ezek után annak az eldöntése fontos, hogy arányos és szükséges volt-e a kérelmezők véleménynyilvánításának korlátozása. A Bíróság végül úgy döntött, hogy tekintve azt a tényt, hogy ezen bűncselekmény elkövetése akár két év szabadságvesztéssel is járhat és ezzel szemben a kérelmezők jóval enyhébb büntetésben részesültek, valamint tekintve, hogy szórólapjaik mások jogainak megsértésére irányultak, a véleménynyilvánítási joguk korlátozása szükséges és arányos volt.

Idézetek: 

„Homoszexuális Propaganda

Az elmúlt néhány évtizedben a társadalom a homoszexualitás és más szexuális devianciák elutasításától eljutott ezen deviáns szexuális hajlam pártolásáig. A Svédország-ellenes tanáraitok nagyon jól tudják, hogy a homoszexualitásnak erkölcsileg romboló hatása van a társadalomra nézve és szándékosan normálisnak és jónak próbálják azt beállítani.

  • Mondjátok meg nekik, hogy a HIV és AIDS korán megjelent a homoszexuálisok között és hogy a válogatás nélküli életvitelük az egyik fő oka volt annak, hogy ez a modern pestis gyökeret vert.
  • Mondjátok meg nekik, hogy a homoszexuális lobbi szervezetek megpróbálják lebecsülni a pedofília jelentőségét és ennek a szexuális devianciának a legalizálását kérik.”

– a szórólap szövege

 

„A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a kérelmezők véleménynyilvánításhoz való jogát, hangsúlyozni kell azonban, hogy a szabadságok és jogok mellett az embereknek kötelezettsége is van: az egyik ilyen kötelezettség, hogy amennyire csak lehetséges el kell kerülni az olyan állásfoglalásokat, amelyek menthetetlenül sértőek másokra nézve és sértik mások jogaikat. A Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a szórólapon lévő állásfoglalás szükségtelenül sértő volt. Azt is kiemelte, hogy a szórólapokat a tanulók szekrényén vagy szekrényében helyezték el, ráerőltetve ezáltal ezeket a tanulókra. Mérlegelve a körülményeket a Legfelsőbb Bíróság nem talált okot, amiért ne alkalmazta volna a büntetőtörvénykönyv vonatkozó rendelkezését.”

Jogszabály-hivatkozás: 

Bejelentkezés