Fretté kontra Franciaország

Típus: 
Ügyszám: 
36515/97
2002. február 26
Rövid összefoglaló: 

A kérelmező azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert véleménye szerint a hatóságok szexuális irányultsága miatt tagadták meg az örökbefogadási kérelmét és ez sértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkében megfogalmazott magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. Sérült továbbá a tisztességes tárgyaláshoz (6. cikk) és a hatékony jogorvoslathoz való joga (13. cikk), mivel az eljárás során egy tárgyalásról nem kapott értesítést. A Bíróság a hatóságok szakvéleményére alapozva végül megállapította, hogy nem a kérelmező szexuális irányultsága volt az örökbefogadás megtagadásának oka, hanem a gyermek érdekeit figyelembe véve jártak el az illetékes hatóságok, amikor megtagadták az örökbefogadást.

Tényállás: 

A férfi kérelmező 1991 októberében örökbefogadásra irányuló kérelmet adott be. Az első pszichológiai interjú során közölte, hogy homoszexuális, majd az interjú során megpróbálták rávezetni, hogy ne folytassa az örökbefogadási eljárást. 1993 májusában elutasították a kérelmét arra hivatkozva, hogy a kérelmező nem tud az örökbefogadott részére erős anyai modellt nyújtani, valamint hogy nem tudja elképzelni a gyermek érkezéséből származó gyakorlati következményeket. A kérelmét később újra elutasították arra hivatkozva, hogy a választott életstílusa nem nyújt megfelelő garanciát arra, hogy megfelelő családként tudna otthont nyújtani egy gyermeknek. A fellebbezést követően a közigazgatási bíróság érvénytelenítette a hatóság elutasító határozatát arra alapozva, hogy az örökbefogadást megelőző vizsgálatok során nem volt kérdéses, hogy a kérelmező megfelelő lenne egy gyermek felnevelésére. Ez ellen a döntés ellen az eredeti határozatot hozó hatóság fellebbezett az Államtanácshoz, amely érvénytelenítette a közigazgatási bíróság határozatát szintén a kérelmező életstílusára hivatkozva, így az örökbefogadás nem jöhetett létre.

Döntés: 

A Bíróság minden körülményt figyelembe véve úgy látta, az állam ebben az esetben a gyermek érdekeit figyelembe véve járt el, amikor megtagadta az örökbefogadást. Elsődlegesen az államok mérlegelési szabadságára hivatkozva az állam által szolgáltatott magyarázatot objektívnek és észszerűnek ítélte, így az örökbefogadási kérelem megtagadása nem megkülönböztetésen alapult, ennek értelmében úgy dönt, hogy az állam nem sértette meg az Egyezmény 14. cikkét, azaz nem a szexuális irányultság miatt tagadták meg az örökbefogadást.

Mindemellett a Bíróság megállapítja a 6. cikk sérelmét, mivel a kérelmezőt nem értesítették az Államtanács előtti meghallgatásról, így nem tudott megfelelő érveket sem felhozni örökbefogadási kérelme mellett.

Idézetek: 

„A Bíróság elismeri, hogy a francia közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek a kérelmező választott életstílusát jelölik meg döntésük okaként, és hogy egyszer sem hivatkoznak kifejezetten a homoszexualitására. Azonban ahogy az eset körülményei is mutatják, ez a tény közvetlenül, mégis vitathatatlanul egy döntő tényezővé tette a kérelmező homoszexualitását.”

„Az örökbefogadás azt jelenti, hogy „családot nyújtunk a gyermeknek, nem egy gyermeket a családnak”, és az államnak tudnia kell, hogy az a személy, akit örökbefogadóként kiválasztanak minden tekintetben a legmegfelelőbb otthont tudja nyújtani a gyermeknek.”

Jogszabály-hivatkozás: 
14. cikk, 8. cikk, 6. cikk, 13. cikk