Bączkowski és mások kontra Lengyelország

Típus: 
Ügyszám: 
1543/06
2007. május 3
Rövid összefoglaló: 

A kérelmezők azért fordultak az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert Varsó polgármestere nem engedélyezett számukra egy bejelentett felvonulást és a hozzá kapcsolódó rendezvények közül sem mindegyikre kaptak engedélyt. A kérelmezők úgy vélik, hogy engedélyüket jogszerűtlenül tagadták meg és nem állt rendelkezésükre megfelelő jogorvoslat, hogy a szükséges engedélyeket időben beszerezhessék. Véleményük szerint hátrányos megkülönböztetés érte őket, ami így gyülekezési joguk sérelméhez vezetett. A Bíróság megalapozottnak találta a kérelmet és véleménye szerint a szervezőket hátrányos megkülönböztetés érte a szervezés során, ami így a gyülekezési joguk megsértéséhez is vezetett

Tényállás: 

A kérelmezők több magánszemély és az Esélyegyenlőségért Alapítvány, akik egy 2005 júniusában tartandó felvonulás és hozzá kapcsolódó rendezvények megtartásához igényeltek engedélyt Varsóban. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a kisebbségekkel szembeni - értve ezalatt a szexuális, nemzetiségi, etnikai, vallási kisebbségeket – valamint a mozgássérültekkel és nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésre. 2005 májusában a szervezők megegyeztek a Varsói Városi Tanáccsal az útvonal tekintetében, amit később hivatalosan is leadtak a megfelelő hatóságnál. Ennek ellenére körülbelül egy héttel az esemény tervezett időpontja előtt a hatóság a polgármester nevében elutasította az engedély megadását, mivel a hatóság állítása szerint a szervezők elmulasztották benyújtani az úgynevezett forgalom rendezési tervet. Ezt előzetesen nem igényelte a hatóság a szervezőktől. A további tervezett hét kapcsolódó rendezvényből is csak három megtartására kaptak engedélyt, miközben az ugyanazon napra, mások által szervezett, eltérő támájú, ellentüntetésnek ható rendezvények engedélyt kaptak (például a homoszexuális párok örökbefogadása ellen szervezett tüntetés). Az elutasítás ellenére az előre bejelentett időpontban a szervezők rendőri biztosítás mellett megtartották a felvonulást és az engedélyezett kapcsolódó rendezvényeket.

Még ugyanebben a hónapban az alapítvány fellebbezett a felvonulás engedélyezésének megtagadása ellen, mivel jogszerűtlennek tartották a megtagadást, illetve méltánytalannak tartották, hogy olyan dokumentum beadásának elmulasztását jelölték meg okként, amiről nem volt tudomásuk. A fellebbviteli tanács ez alapján igazat adott és a korábbi határozatot hatályon kívül helyezte.

A szervezők szintén fellebbezést nyújtottak be azért, mert számos kapcsolódó rendezvényüket nem engedélyezték annak ellenére, hogy békés céljuk volt és nem jelentettek semmilyen fenyegetést vagy veszélyt a közösségre vagy az erkölcsökre. Az Alkotmányban is kimondott gyülekezési szabadságuk megsértésére hivatkoztak, valamint arra, hogy egy olyan dokumentumot kértek tőlük, ami nem volt releváns a rendezvény szempontjából. A fellebbviteli szerv eljárási hibákra alapozva hatályon kívül helyezte a korábbi, rendezvények engedélyezését megtagadó határozatot arra hivatkozva, hogy a szervezők részére a határozatnak csak másolatát és nem eredeti példányát kézbesítették, valamint a hatóság korábban értesítette a döntésről a sajtót, mint a szervezőket.

Az egyik lapban megjelent egy, a polgármesterrel készített interjú, melyben a polgármester kijelenti még a felvonulás előtt, hogy nem olvasta a szervezők beadványát, és mindenképpen el fogja utasítani, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz, mivel nem engedélyezi a homoszexuális propagandát, azonban állítja, nem a szexuális irányultság alapján diszkriminál. Kijelenti, hogy demonstrációra egyébként van lehetőség, de csak, mint állampolgárok egy csoportja, nem mint homoszexuálisok. Véleménye szerint a homoszexuális propaganda nem egyenlő a gyülekezés szabadságának gyakorlásával, ezért nem engedélyezhető a felvonulás.

Döntés: 

A Bíróság elismerte, hogy habár engedély hiányában is megtartották a felvonulást, ezzel kockáztatni kellett a szervezőknek, így pedig nem tudták hatékonyan gyakorolni a gyülekezéshez való jogukat, mivel ez eltéríthetett egyeseket a részvétel szándékától, valamint a jogszerű engedély és védelem hiányában az ellentüntetésekkel szembeni kockázatot is vállalniuk kellett a szervezőknek. Ennek fényében annak ellenére, hogy megtartották a rendezvényt, negatívan befolyásolta a tilalom a kérelmezőket a gyülekezési joguk gyakorlásában. A Bíróság véleménye szerint jogszerűtlenül és aránytalanul beavatkoztak a kérelmezők Egyezmény garantálta jogába, így a felvonulásuk megtiltása az Egyezmény 11. cikkének (Gyülekezés és egyesülés szabadsága) megsértéseként értelmezhető.

A Bíróság emellett azért is elmarasztalta Lengyelországot, amiért nem nyújt megfelelő jogorvoslatot az ilyen esetekre. Tekintve a gyülekezési jog gyakorlásának jellegét, nem elégséges az utólagos jogorvoslat, ennél rövidebb határidejű lehetőségekre van szükség, ami nem állt rendelkezésre. Ezért a Bíróság az Egyezmény 13. cikkének (Hatékony jogorvoslathoz való jog) megsértését is megállapította.

Mindemellett a kérelmezők arra irányuló panaszát is megalapozottnak találta a Bíróság, miszerint a szervezőket hátrányos megkülönböztetés érte a szervezés során, ami így a gyülekezési joguk megsértéséhez is vezetett. A polgármesterrel készített interjúban kifejtett személyes véleménye elégséges bizonyítékot szolgáltatott, így az Egyezmény 14. cikkének (Megkülönböztetés tilalma) a 11. cikkel történt együttes megsértését is megállapította a Bíróság.

Idézetek: 

„A demokratikus társadalom védjegyeit tekintve a Bíróság különösen fontosnak tartja a pluralizmust, toleranciát és nyitottságot. Ebben az összefüggésben úgy értelmezhető, hogy habár bizonyos esetekben az egyéni érdekeket alá kell rendelni a csoport érdekeinek, a demokrácia nem egyszerűen azt jelenti, hogy a többség véleményének kell mindig érvényesülni: egy egyensúlyt kell elérni, ami biztosítja a kisebbségekkel szembeni igazságos és megfelelő bánásmódot és mellőz mindenféle hatalommal való visszaélést.”

Jogszabály-hivatkozás: 
11. cikk, 13. cikk, 14. cikk