A nemzeti szabályozás szexuális irányultság szerint tesz különbséget, amikor a különnemű élettársak számára lehetővé teszi, hogy az egyik fél halála után a lakásbérletet a másik fél folytassa, míg az azonos neműek számára nem nyújt ilyen jellegű védelmet.
A kérelmező öt éven keresztül élt együtt azonos nemű partnerével, akinek halála után a lakás bérbeadója felmondta a kérelmező bérleti szerződését. Különnemű élettársak esetén a lakásbérleti szerződés felmondására nem lett volna lehetősége, mert a nemzeti törvény különnemű élettársak részére lehetővé tette, hogy elhunyt partnerük lakásbérletét folytassák.
Az EJEB megállapította, hogy a vonatkozó nemzeti törvény szexuális irányultság szerint tett különbséget az azonos és különnemű párok között, amely sérti az Egyezmény otthon védelmét kimondó 8. és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 14. cikkeit.
„(Nagyon) nyomós indokokat kell felsorakoztatni ahhoz, hogy az EJEB egy kizárólag nemek szerinti különbségtételt az Egyezménnyel összhangban lévőnek ítéljen.”
„Az EJEB el tudja fogadni, hogy a hagyományos értelemben vett család védelme, elvileg, nyomós és legitim érv, amely igazolhatja az eltérő bánásmódot. Vizsgálni kell azonban, hogy a konkrét ügyben, tiszteletben tartották-e az arányosság elvét.”
„A hagyományos értelemben vett család védelme mint cél inkább absztrakt, és széles azoknak az intézkedéseknek a skálája, amelyek alkalmasak lehetnek a végrehajtására. Azokban az esetekben, ahol az állam mérlegelési szabadsága szűk, mint amikor a különbségtétel alapja nemek szerinti hovatartozás vagy szexuális irányultság, az arányosság elve nem csak azt kívánja meg, hogy a választott intézkedés elméletileg alkalmas legyen az elérni kívánt cél megvalósítására. Igazolni kell azt is, hogy szükséges volt bizonyos személyek kizárása – jelen esetben a homoszexuális kapcsolatban élő személyeké.”