Az EJEB megállapította, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot kimondó 8. cikkébe ütközik azon nemzeti szabályozás, amely bünteti a homoszexuális férfiak szexuális kapcsolatát.
Az ügy idején az Egyesült Királyság többi területétől eltérően, Észak- Írországban a homoszexuális aktusokat a törvény büntette. A kérelmező ismert melegjogi aktivista volt. Társaival kampányolt többek között a homoszexuális kapcsolatok dekriminalizálásáért, és a beleegyezési korhatár leszállításáért. A rendőrség kábítószerrel való visszaélés miatt tartott nála házkutatást. A házkutatás során személyes jegyzeteket és naplókat foglaltak le a kérelmezőtől, de végül semmilyen eljárás nem indult ellene.
Az EJEB határozatában megállapította, hogy a vonatkozó nemzeti szabályozás az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Rómában 1950. november 4-én kelt egyezmény („Egyezmény”) család és magánélet védelmét kimondó 8. cikkébe ütközik azáltal, hogy bünteti a homoszexuális férfiak szexuális kapcsolatát, holott a szexuális irányultság az emberi személyiség megnyilvánulása. Az EJEB szerint a magánéletbe való ilyen szintű beavatkozásnak sem a közerkölcs vélt sérelme, sem a társadalom többségének véleménye nem lehet alapja.
„Nem állítható, hogy a kérdéses szabályozás ebben a tekintetben csak üres formula. A szabályozás hatálya kiterjedt, és még mindig kiterjed, a 21. életévüket be nem töltött férfiak közötti, beleegyezésen alapuló homoszexuális aktus büntetőjogi üldözésére. Az adott jogszabály alapján az elmúlt években nem folyt eljárás azokban az esetekben, amikor az aktusra – a mentálisan sérült személyeket ide nem értve – csak 21. életévüket betöltött férfiak részvételével került sor. Ám nem köti a hatóságokat olyan kifejezett előírás, amelynek értelmében a jogszabályt e tekintetben ne kellene alkalmazniuk. A cselekmény ugyanakkor magánvád alapján továbbra is üldözhető maradt.”
„Az 1976 januárjában tartott rendőrségi nyomozás a vizsgált szabályozáshoz kapcsolódóan, az annak végrehajtásához kötődő olyan speciális intézkedés volt – még a tényleges vádemelés hiányában is –, amely a kérelmezőt közvetlenül érintette a magánélete tiszteletben tartásához való jogának gyakorlásában. Mint olyan, ez bizonyítja, hogy a kérelmező felett lebegő fenyegetés tényleges volt.”
„Jelen ügy a magánélet legbensőségesebb aspektusát érinti. Ezért különösen komoly indokokat kell felsorakoztatni, mielőtt a nemzeti hatóságok eljárása jogszerűnek minősíthető az Egyezmény 8. cikk 2. bekezdése szempontjából.”
„Összehasonlítva azzal az időszakkal, amikor a kérdéses jogszabályt elfogadták, ma már nagyobb megértést és ennek következtében nagyobb toleranciát tanúsítunk a homoszexuális viselkedéssel kapcsolatban olyannyira, hogy az Európa Tanács tagállamainak nagytöbbségében többé nem tekintik szükségesnek vagy megfelelőnek, hogy a kérdéses homoszexuális gyakorlatokat önmagukban olyan kérdésként kezeljék, amelyre a büntetőjogot kellene alkalmazni. Az EJEB nem mellőzheti azokat a változásokat, amelyek e tekintetben a tagállamok nemzeti jogában végbementek.”