Az emberi jogi biztos 2009. július 29-én közzétett jelentése részletesen elemzi a transznemű személyek jogi és társadalmi helyzetét az Európa Tanács tagállamaiban, és 12 ajánlást fogalmaz meg a tagállamok számára: a tagállamok nevesítsék a nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát; terjesszék ki a gyűlölet-bűncselekmények hatályát a nemi identitásra; vezessenek be gyors és átlátható eljárást a név és a nem hivatalos megváltoztatására; a nem megváltoztatásnak ne legyen feltétele kötelező orvosi beavatkozások elvégzése; a társadalombiztosítás teljes mértékben finanszírozza a nemi átalakító beavatkozásokat; a házas transzneműeket ne kényszerítsék válásra; és kutatásokkal, képzéssel és oktatási programokkal segítsék a transzemű személyek emberi jogainak érvényesülését.

A törvény bejegyzett élettársi kapcsolat néven új családjogi intézményt hozott létre az azonos nemű párok számára. A bejegyzett élettársi kapcsolatra néhány kivételtől eltekintve a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A bejegyzett élettársi kapcsolat anyakönyvvezető előtti akaratnyilvánítással jön létre, és az egyik fél haláláig, illetve a bíróság vagy a közjegyző általi megszüntetéséig áll fenn. A bejegyzett élettársakra ugyanazok a vagyonjogi, öröklési jogi, szociális jogi, adójogi,bevándorlási jogi, stb. szabályok vonatkoznak, mint a házastársakra. A bejegyzett élettársak ugyanakkor nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak közösen gyermeket örökbe, nem fogadhatják örökbe partnerük gyermekét, és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. A törvény emellett megteremti a lehetőségét, hogy mind az azonos, mind a különnemű párok élettársi kapcsolatukat közjegyzői nyilvántartásba vegyék, és ezzel megkönnyítsék annak igazolását.

A 67 tagállam, köztük Magyarország által is aláírt nyilatkozat felszólítja a világ országait, hogy az emberi jogokat szexuális irányultság és nemi identitás szerinti megkülönböztetés nélkül mindenki számára biztosítsák; szüntessék meg az azonos neműek közti szexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözését; a szexuális irányultság vagy nemi identitás alapján történő jogsértések elkövetőit állítsák bíróság elé; és ne akadályozzák a szexuális irányultsággal vagy nemi identitással foglalkozó jogvédők munkáját.

A kétkötetes jelentésben az Ügynök részletes áttekintést készített az LMBT embereket érintő jogszabályokról (I. kötet), illetve az LMBT emberek társadalmi helyzetéről (II. kötet) az EU tagállamaiban. A jelentés végen az Ügynökség ajánlásokat fogalmazott az Európai Unió szervei és a tagállamok számára. Ezek alapján el kell fogadni egy a faji irányelv hatályával megegyező hatályú, a hátrányos megkülönböztetést a szexuális irányultság alapján széles körben tiltó új irányelvet; meg kell teremteni a homofób gyűlöletbeszéd és erőszak elleni büntetőjogi fellépés kereteit; valamilyen formában (házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, de facto élettársi kapcsolat) el kell ismerni az azonos neműek párkapcsolatát; nevesíteni kell a nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát; lehetővé kell tenni, hogy a transzneműek megváltoztassák nevüket és nemüket; megbízható és átfogó adatokat kell gyűjteni a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetésről.

Az állásfoglalás többek között felhívja a tagállamokat, hogy a gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépést terjesszék az LMBT emberekre elleni cselekményekre is; szüntessék meg az azonos nemű párok hátrányos megkülönböztetését az öröklés, vagyonjog, társadalombiztosítás, stb. területén; biztosítsák az azonos nemű párok szabad mozgását a tagállamok között; és szervezzenek oktatási programokat a homofóbia csökkentése érdekében.

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint tilos a szexuális irányultság vagy nemi identitás szerinti közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés, illetve zaklatás a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, valamint az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele területén. A hátrányos megkülönböztetés áldozatai panaszukkal az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, más állami szervekhez, illetve a bírósághoz fordulhatnak. A jogszabály az ilyen esetekben ún. fordított bizonyítási eljárás alkalmazását írja elő, tehát az áldozatnak elég valószínűsítenie a bekövetkezett hátrányt, illetve hogy rendelkezik a védett tulajdonsággal, és az eljárás alá vontnak kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta vagy arra nem volt köteles.

Az Európai Unió alapvető értékeit kifejező dokumentum 21. cikke szerint tilos a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés. Ez a tilalom nemcsak az Európai Unió kompetenciájába tartozó területekre vonatkozik, hanem valamennyi jogterületre. Ha egy bíróság úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést valósít meg, előzetes döntéshozatal keretében kérheti ki az Európai Bíróság véleményét. Más egyezményekről eltérően a Charta a házassághoz való jogot a két nemre való hivatkozás nélkül biztosítja.

Az irányelv a kor, a fogyatékosság, a vallás és a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát mondja ki a foglalkoztatás és az ahhoz kapcsolódó képzések és juttatások területén. Az irányelv tartalmazza a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás és a megtorlás fogalmának meghatározását, valamint rendelkezik a bizonyítási teher megfordításáról. Az irányelvet az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ültette át a magyar jogrendbe.

Az ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg az azonos neműek közti szexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözését és állapítsanak meg azonos beleegyezési korhatárt az azonos- és különneműek közti szexuális kapcsolatokra; nevesítsék a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát a nemzeti jogszabályokban; vezessék be a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét; valamint képzések és oktatási programok révén lépjenek fel a homofób attitűdök ellen.