transznemű
Jelenlegi hely
Az EJEB határozata alapján amennyiben az egészségbiztosítás általában kiterjed az egészségügyileg szükséges beavatkozásokra, abban az esetben ki kell terjednie a nemi megerősítő kezelések finanszírozására is.
Az EJEB kimondta a nemüket megváltoztató transzszexuális személyek új nemének teljes elismerését és megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezményének magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot kimondó 8. cikke és a házasságkötéshez való jogot kimondó 12. cikk sérelmét.
A tanulmány megállapítja, hogy a család fogalma nem csak nemzeti, alkotmányos szinten, hanem nemzetközileg is szabályozott, rámutatva arra, hogy többek között az ENSZ, az Európa Tanács és a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia is foglalkozik a család fogalmával és védelmével. A közösségi jogot tekintve már az Európai Közösséget életre hívó Római Szerződés, az ahhoz kapcsolódó rendeletek és irányelvek, valamint az Európai Bíróság joggyakorlata szintén több ponton érinti a családok helyzetét. A család védelme szempontjából kiemelendő a Tanács 1612/68/EGK rendelete, a 1347/200/EK rendelet, valamint a később ezt felváltó 2201/2003/EK rendelet, továbbá a 68/360/EGK irányelv, az 1973/148/EGK irányelv és a 2004/38/EK irányelv. Az Európai Bíróság gyakorlatával kapcsolatban megállapítható irány, hogy a személyek szabad áramlását az Emberi Jogok Európai Egyezményével összhangban értelmezi (például Carpenter ügy (C-60/00)), ami így családbarát ítélkezési gyakorlathoz vezet.
A szerző az Európai Bíróság esetjogán keresztül mutatja be a bevándorlási politika és családegyesítés (Tanács 2003/86/EK rendelete), az élettársi viszony (1612/68/EGK rendelet, Reed-ügy (C-59/85)), azonos neműek párkapcsolata (D és Svéd Királyság kontra Európai Unió Tanácsa (C-122/99 és C-125/99 egyesített ügyek)), transzszexuálisok kapcsolata (Grant ügy (C-249/96), K. B. kontra NHS ügy (C-117/01)) kérdéseit a közösségi jogban. Az Európai Bíróság gyakorlatát tekintve a szerző megállapítja, hogy a Bíróság gyakran hivatkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, így hangsúlyozva az emberi jogok védelmének fontosságát.
Az emberi jogi biztos 2009. július 29-én közzétett jelentése részletesen elemzi a transznemű személyek jogi és társadalmi helyzetét az Európa Tanács tagállamaiban, és 12 ajánlást fogalmaz meg a tagállamok számára: a tagállamok nevesítsék a nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát; terjesszék ki a gyűlölet-bűncselekmények hatályát a nemi identitásra; vezessenek be gyors és átlátható eljárást a név és a nem hivatalos megváltoztatására; a nem megváltoztatásnak ne legyen feltétele kötelező orvosi beavatkozások elvégzése; a társadalombiztosítás teljes mértékben finanszírozza a nemi átalakító beavatkozásokat; a házas transzneműeket ne kényszerítsék válásra; és kutatásokkal, képzéssel és oktatási programokkal segítsék a transzemű személyek emberi jogainak érvényesülését.
Az 1989-ben készült ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a transzszexuálisok számára, hogy nevüket és nemüket valamennyi iratukon megváltoztassák; tegyék elérhetővé számukra nemi átalakító beavatkozások elvégzését, illetve biztosítsák ezek társadalombiztosítási finanszírozását; tiltsák meg a transzszexuálisokkal szembeni hátrányos megkülönböztetést; célzott programokkal segítsék munkához jutásukat; ismerjék el a transzszexualitás miatt üldöztetést a menekültjogban; képzési programokkal növeljék az érintett szakmák képviselőinek érzékenységét és biztosítsanak anyagi forrásokat a transzszexualitás kutatására.