örökbefogadás
Az osztrák jogszabályok nem teszik lehetővé az azonos neműek párkapcsolata esetén az egyik fél gyermekének a másik fél általi örökbefogadását. A kérelmezők a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kimerítve az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, hogy állapítsa meg: a hatályos szabályozás megkülönböztető az azonos nemű párokra nézve. A Bíróság döntése alapján az osztrák hatóságok eltérő bánásmódot alkalmaztak a kérelmezőkkel szemben a különnemű, házasságon kívül élő, második szülőként örökbe fogadni szándékozó párokhoz képest, mikor nem tették számukra lehetővé a közös gyermekként történő örökbefogadást.
A kérelmező azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert véleménye szerint a hatóságok szexuális irányultsága miatt tagadták meg az örökbefogadási kérelmét és ez sértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkében megfogalmazott magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. Sérült továbbá a tisztességes tárgyaláshoz (6. cikk) és a hatékony jogorvoslathoz való joga (13. cikk), mivel az eljárás során egy tárgyalásról nem kapott értesítést. A Bíróság a hatóságok szakvéleményére alapozva végül megállapította, hogy nem a kérelmező szexuális irányultsága volt az örökbefogadás megtagadásának oka, hanem a gyermek érdekeit figyelembe véve jártak el az illetékes hatóságok, amikor megtagadták az örökbefogadást.
Az EJEB értelmezése szerint a családi kapcsolat megállapításánál a biológiai köteléken túl a valódi kötödést is figyelembe kell venni.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközőnek találta az örökbefogadás szexuális irányultság alapján történő megtagadását.