munkavállalás
Jelenlegi hely
Ez a jogszabály tartalmazta a munkaviszony létesítésének és megszűnésének szabályait, valamint a munkavállalók és a munkáltatók jogait és kötelességeit.
2001 és 2004 között részletes szabályokat tartalmazott a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról és az előnyben részesítés kötelezettségéről, de ez az EU-s irányelv ellenére a szexuális irányultságra nem terjedt ki. Ezek a szabályok 2003-ban átkerültek az egyenlő bánásmódról szóló törvénybe, és a Munka Törvénykönyvében csak az egyenlő bánásmód munkaviszonnyal kapcsolatos megtartásának általános követelménye szerepelt. Ezzel egyidőben ugyanakkor bekerült a jogszabályba az esélyegyenlőségi tervek elfogadásának lehetősége valamennyi munkáltató esetén. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény az ilyen tervek elfogadását kötelezően írja elő az 50 főnél több munkavállalót foglalkoztató állami intézményeknek és állami tulajdonú vállalatok számára.
A Munka Törvénykönyvének 9. §-a a munkáltató és a munkavállaló személyiségi jogainak védelmére - ha az Mt. eltérően nem rendelkezik - a Ptk. személyiségi jogokra irányadó szabályait rendeli alkalmazni. Ennek megfelelően tehát a munkaviszonnyal összefüggésben is tilos a hátrányos megkülönböztetés, védett a jóhírnév, a magántitok, a személyes adat, a képmás és a hangfelvétel, stb.
A kérelmezők állítása szerint homoszexualitásuk miatt indult vizsgálat velük szemben, majd később ezért bocsátották el őket a Brit Királyi Légierőtől (Royal Air Force), amivel így az Emberi Jogok Európai Egyezményének több pontját is megszegte az Egyesült Királyság. A Bíróság ezt megalapozottnak találta és sem a kérelmezőket ért, szexuális irányultságon alapuló vizsgálatokat, sem a homoszexualitás miatt történt elbocsátást nem tartotta jogszerűnek.
Két kérelmező vallási okokra hivatkozva tagadta meg szexuális kisebbségekhez tartozó személyek számára történő szolgáltatásnyújtást munkája keretében, ami idővel a munkájuk elvesztéséhez vezetett. A kérelmezők úgy érezték, hogy vallásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesültek a munkáltató részéről, azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága mindkét esetben úgy döntött, hogy nem sérült a kérelmezők vallásgyakorláshoz való joga és nem szenvedtek el hátrányos megkülönböztetést.
Az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapította, hogy egy transzszexuális személynek a nemi átalakító beavatkozás miatti elbocsátása a Tanács 1976. február 9-i, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló irányelvébe ütközik.
Az 1981-ben készült ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg az azonos neműek közti szexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözését; állapítsanak meg azonos beleegyezési korhatárt az azonos- és különneműek közti szexuális kapcsolatokra; szüntessék be a homoszexuális személyekkel kapcsolatos rendőrségi adatgyűjtést, illetve a homoszexuális személyek kötelező orvosi kezelést; tegyenek lépéseket a homoszexuálisok elleni foglalkoztatási diszkrimináció ellen; és biztosítsák, hogy a homoszexuális szülők nem szenvednek hátrányt gyermekük elhelyezése és a velük való kapcsolattartás során.
Az irányelv a kor, a fogyatékosság, a vallás és a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát mondja ki a foglalkoztatás és az ahhoz kapcsolódó képzések és juttatások területén. Az irányelv tartalmazza a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás és a megtorlás fogalmának meghatározását, valamint rendelkezik a bizonyítási teher megfordításáról. Az irányelvet az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ültette át a magyar jogrendbe.
Az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint tilos a szexuális irányultság vagy nemi identitás szerinti közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés, illetve zaklatás a foglalkoztatás, a szociális biztonság és egészségügy, a lakhatás, az oktatás és képzés, valamint az áruk forgalma és szolgáltatások igénybevétele területén. A hátrányos megkülönböztetés áldozatai panaszukkal az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóságához, illetve a bírósághoz fordulhatnak. A jogszabály az ilyen esetekben ún. fordított bizonyítási eljárás alkalmazását írja elő, tehát az áldozatnak elég valószínűsítenie a bekövetkezett hátrányt, illetve hogy rendelkezik a védett tulajdonsággal, és az eljárás alá vontnak kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta vagy arra nem volt köteles. A törvény arról is rendelkezik, hogy a települési önkormányzatoknak ötévente öt évre szóló helyi esélyegyenlőségi programot kell elfogadniuk.