homoszexuális
Jelenlegi hely
A cikk röviden áttekinti a homoszexualitás történetét (büntető)jogi szempontból, ideértve a beleegyezési korhatár változását is. Bemutatja a 14/1995. (III. 13.) Alkotmánybírósági határozatot és hatásait, amellyel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az azonos nemű párok együttélése is számíthat ugyanolyan élettársi kapcsolatnak, mint a különneműek hasonló közössége. A döntés következményeként az Országgyűlés a Ptk. módosításával kiterjesztette az élettársi kapcsolatot szabályozó rendelkezéseket az azonos neműekre is.
A cikk egy hosszabb kitekintéssel folytatódik, melyben az azonos neműek együttélésének külföldi szabályozását taglalja. Megjegyzi, hogy az azonos nemű párkapcsolatok jogi elismerésének egyik legnagyobb ellenlábása a katolikus egyház, amely nyilatkozata alapján elfogadja, de nem támogatja az ilyen kapcsolatokat. Végezetül az élettársi kapcsolattal összefüggő, 2007-ben előrelátható, várható jövőt veti fel a szerző.
A cikk szerint a homoszexualitás megjelenését három nagyobb szakaszra lehet a jogtörténetben felosztani: először a homoszexualitás büntetőjogi megítélésről, majd a társadalmi életben való részvétel során elszenvedett hátrányokról, később a homoszexuális párok jogi elismeréséről kellett a bíróságoknak dönteni.
Elsősorban a 37/2002. (IX. 4.) Alkotmánybírósági határozatnak a régi Btk. 199. §-al (Természet elleni fajtalanság) foglalkozó részét vizsgálja. Részletesen tárgyalja a beleegyezési korhatár kérdését.
A cikk bemutatja a homoszexualitás definícióját több tudományág szempontjából, majd annak a különböző történelmi korokban való megítélésével foglalkozik az ókortól egészen napjainkig. Bemutatja a jogelméleti vitákon keresztül is, valamint ismerteti a katolikus egyház napjainkra jellemző álláspontját.
A hazai szabályozás tükrében végigveszi a változásokat a büntetőjog és a polgári jog területéről, kitérve a bejegyzett élettársi kapcsolatokra, valamint ismerteti a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokat is.
Rövid európai kitekintésében az európai vonatkozásokat is számba veszi.
A szerző lépéseket fogalmaz meg az azonos nemű párok egyenjogúsítása felé, amelyeknek egymás után kell teljesülniük a teljes elismeréshez: homoszexualitás dekriminalizálása, diszkrimináció megszűntetése, házasság engedélyezése. Ezután a házasság kiterjesztésének lépései: bejegyzett élettársi kapcsolat, társadalom hozzáállásának feltérképezése, örökbefogadás. Ezek alapján a szerző szerint a társadalom elfogadóképességén múlik, hogy mikor lehet a házasság jogintézményét és az azzal azonos jogokat az azonos nemű párok számára is lehetővé tenni.
A bírósági gyakorlaton keresztül mutatja be az emberi jogok működését és hatékonyságát elsősorban olyan eseteken keresztül, amikor a fennálló jogszabályok megakadályozták, vagy megtiltották, hogy homoszexuális felnőttek kölcsönösen, előzetes belegyezésen alapulva létesítsenek egymással nemi kapcsolatot.
Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának gyakorlatából feldolgozott esetek: Griswold v. Connecticut, 381 U.S. 479 (1965), Eisenstadt v. Baird, 405 U.S. 438 (1972), Bowers v. Hardwick, 478 U.S. 186 (1986), Lawrence v. Texas, 539 U.S. 558 (2003), Romer v. Evans, 517 U.S. 620 (1996).
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából hozott esetek: Handyside v. United Kingdom (5493/72), X v. Germany (5935/72), Dudgeon v. the United Kingdom (7525/76), S.L. v. Austria (45330/99), Laskey, Jaggard and Brown v. the United Kingdom (21627/93, 21826/93, 21974/93)
A bemutatott esetekben nehézségeket okozhat az emberi jogi nyelvhasználat, az óvatos fogalmazás. Alapvető problémának tartják a szerzők, hogy a bíróságok narratíváját és végkövetkeztetéseit sokszor az események jelentéktelennek tűnő mozzanatai foglalkoztatják, elterelve a figyelmet így a valódi sérelemről.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 14. cikkének (megkülönböztetés tilalma) homoszexualitással összefüggő jelentősebb döntéseket mutatja be az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából. Megállapítja a 14. cikk járulékos jellegét, minek következtében a sérelem megállapításához rendszerint az Egyezmény egy másik cikkével való összefüggés is szükséges.
Részletesebben ismertetett esetek: X v. Germany (5935/72), Dudgeon v. the United Kingdom (7525/76), Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért v. Hungary (35419/97), Salgueiro Da Silva Mouta v. Portugal (33290/96), Fretté v. France (36515/97), E.B. v. France (43546/02), Smith and Grady v United Kingdom (33985/96 & 33986/96), Leyla Şahin v. Turkey (44774/98)
A cikk a homoszexuális személyek részére nyújtott alapjogvédelem kérdésével foglalkozik az Alkotmánybíróság tevékenységén, valamint nemzetközi példákon– elsősorban az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatán– keresztül bemutatva.
Az alkotmánybíróság homoszexualitással kapcsolatos határozatainak bemutatásán keresztül vizsgálja a szerző, hogy hogyan illeszkednek az Európai Unió követelményeihez. Nemzetközi, elsősorban az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatán keresztül történik a bemutatás. Elsődleges az esetek emberi méltóság és szabadság szempontjából történő megközelítése. Elemzi a bíróságok szerepét az azonos nemű párok elismerésében.
A tanulmány rendkívül részletesen mutatja be az élettársi kapcsolat jogintézményét, röviden tér ki a bejegyzett élettársi kapcsolatokra.
Hosszabban bemutatja a homoszexualitás definícióját több tudományág szempontjából, majd annak a különböző történelmi korokban való megítélésével foglalkozik az ókortól egészen napjainkig. Bemutatja a jogelméleti vitákon keresztül is, valamint ismerteti a katolikus egyház napjainkra jellemző álláspontját.
A hazai szabályozás tükrében végigveszi a változásokat a büntetőjog és a polgári jog területéről, kitérve a bejegyzett élettársi kapcsolatokra, valamint ismerteti a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokat is.