házasság

Jelenlegi hely

Ez a jogszabály határozta meg, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni egy külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszony esetén, például ha külföldön kötnek házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot, vagy ugyan Magyarországon kötik, de a felek egyike vagy mindkettejük külföldi állampolgár. Ez a jogszabály határozta meg azt is, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni a külföldi elemet tartalmazó apaság vagy anyaság megállapításakor, örökbefogadás vagy a külföldi névváltoztatás esetén.

Ez a jogszabály határozza meg, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni egy külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszony esetén, például ha külföldön kötnek házasságot vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot, vagy ugyan Magyarországon kötik, de a felek egyike vagy mindkettejük külföldi állampolgár. Ez a jogszabály határozza meg azt is, hogy melyik állam jogát kell alkalmazni a külföldi elemet tartalmazó apaság vagy anyaság megállapításakor, örökbefogadás vagy a külföldi névváltoztatás esetén.

A jogszabály kimondja, hogy a házasság csak akkor érvényes, ha mindkét fél személyes joga szerint érvényes, ezért egy magyar állampolgár küldöldön kötött azonos nemű házassága nem érvényes, mert a magyar jog az azonos neműek házasságát nem ismeri. Bár két olyan külföldi házassága, akiknek személyes joga elismeri az azonos neműek házasságát elvileg Magyarországon is érvényes, a hatóságok az ilyen esetekben az e törvényben szereplő ún. közrendi záradékot hjvják fel, amely szerint mellőzni kell az irányadó külföldi jog alkalmazását, ha annak eredménye az adott ügyben nyilvánvalóan és súlyosan sértené a magyar jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit.

A jogszabály kimondja, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatot akkor is lehet Magyarországon létesíteni, ha azt a felek valamelyikének személyes joga nem ismeri el, feltéve, hogy legalább az egyik leendő bejegyzett élettárs magyar állampolgár vagy belföldön szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, és a házasságkötésnek a felek azonos neműségén kívül más akadálya nem lenne. 

Az élettársi kapcsolat létrejöttére, megszűnésére és joghatásaira az élettársak közös állampolgársága szerinti állam joga alkalmazandó. Ha nincs közös állampolgárság, annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területén az élettársak szokásos tartózkodási helye található. Itt nincs a bejegyzett élettársakhoz hasonló speciális szabály, ha tehát a felek olyan állam állampolgárai, amely nem ismeri el az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát, az élettársi kapcsolat nem jön létre. 

Egy örökbefogadás csak akkor érvényes, ha ennek feltételei mind az örökbefogadó, mind az örökbe fogadni kívánt személy örökbefogadás idején fennálló személyes joga szerint fennállnak, így egy azonos nemű pár általi külföldi közös örökbefogadás Magyarországon nem elismerhető. 

Az apaság vagy az anyaság megállapítása, továbbá az apaság vélelmének megdöntése kérdésében a gyermek születése idején fennállott személyes jogát kell alkalmazni. Mivel azonban a személyes jog az állampolgárságon múlik,  amely viszont a legtöbb esetben pont a szülők állampolgárságán múlik, a szabály alkalmazása komoly nehézségeket vet fel. A közrendi záradék itt is akadályozhatja a külföldön létrejött családi viszonyok magyarországi elismerését.

Magyar állampolgár más állam joga szerint érvényesen bejegyzett születési nevét belföldön elvileg külön engedélyezés nélkül el kell ismerni, a hatóságok azonban ilyen esetekben is a közrendi záradékot hjvják fel, ha a külföldön bejegyzett név nem illeszkedik a születési nemhez.

Ez a jogszabály tartalmazta az anyakönyvezési feladatok ellátásnak alapvető szabályait, így pl. azt, hogy a házasság és bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére irányuló szándék bejelentésekor és a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésekor pontosan hogyan kell eljárni, milyen iratokat kell bemutatni és milyen nyilatkozatokat kell tenni.

A jogszabály továbbá tartalmazta azt is, hogy a gyermek nevének a neméhez kell illeszkednie, hogy a nem megváltozását anyakönyvezni kell, ugyanakkor hogy a házas vagy bejegyzett élettárs nemváltoztatási kérelmét el kell  utasítani, illetve a szülő nemének megváltozása esetén a névváltozást a gyermek születési anyakönyvi bejegyzésébe nem kell átvezetni.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem találta egyezménysértőnek azt a finn szabályozást, amely a nem jogi elismerését a korábban fennálló házasság felbontásától vagy bejegyzett élettársi kapcsolattá alakításától tette függővé.

Fréderic Hay polgári együttélési szerződést kötött egy azonos nemű személlyel, azonban munkáltatója megtagadta számára a házasságban élő alkalmazottaknak járó pótszabadság és házasságkötési támogatás nyújtását. Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján a 2000/78/EK irányelvvel (a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról) ellentétes a munkáltató azon gyakorlata, amely szerint a polgári együttélési szerződést kötött munkavállalók nem részesülhetnek ugyanabban a kedvezményben, mint a házasságot kötött munkavállalók.

A kérelmezők azt panaszolták, hogy az olasz jogszabályok nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy házasságot kössenek, vagy egyéb, polgári jogilag elfogadott kapcsolatot létesítsenek, ezért szexuális irányultságuk miatt hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy Olaszország megsértette a kérelmezők magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát, mivel nem tette lehetővé, hogy az azonos nemű párok bármilyen formában, jogi keretek között létesíthessenek kapcsolatot.

A bejegyzett élettársi kapcsolat alkalmas helyettesíteni az azonos neműek közötti házasság lehetőségét az EJEB értelmezése szerint.

Az EJEB kimondta a nemüket megváltoztató transzszexuális személyek új nemének teljes elismerését és megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezményének magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot kimondó 8. cikke és a házasságkötéshez való jogot kimondó 12. cikk sérelmét.

könyvfejezet

A szerző áttekinti az Alkotmányban található család, és az ezzel kapcsolatos fogalmakat, majd kiemeli, hogy az Alkotmány kevés rendelkezést tartalmaz a házasság és a család védelméről, így ezeken a területeken nagy szerep jut az Alkotmánybíróságnak.

Véleménye szerint a családalapítás szabadságát a házasságkötéstől teljes mértékben független alapjogként indokolt megállapítani.

A házasság intézményét tekintve a szabad akarat korlátozásának tekinti, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatnak megfelelően csak férfi és nő kapcsolata lehet a házasság alapja (14/1995. (III.13.) AB határozat). Mindemellett az Alkotmánybíróság elismeri, hogy az azonos neműek közötti érzelmi, gazdasági és szexuális kapcsolat is védelmet igényel, habár a jogi elismerés indokolt, de a házasságkötés kizárt a lehetőségek közül. Így is az a cél, hogy az azonos nemű párokat egyenlőként, azonos méltóságú személyként kezeljék. A tanulmány kiemeli a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat közötti lényeges különbségeket, továbbá megjegyzi, hogy alkotmányos kérdéseket vet fel az azonos neműek kizárása a gyermek közös örökbefogadásából.

Az azonos neműek házasságból való kizárást tekintve a szerző kifejti, hogy alapvetően a hagyományon alapul az a felfogás, amely szerint csak különneműek köthetnek házasságot.

A tanulmány nemzetközi kitekintést is végez röviden vizsgálva egyes országok és az Európai Unió vonatkozó szabályozását, valamint az Emberi Jogok Európai bíróságának általános gyakorlatát.

folyóirat cikk

A cikk a bejegyzett élettársakról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény elfogadását követően íródott azzal a céllal, hogy áttekintse az új jogintézményt elsősorban jogtörténeti szempontból, mivel megállapítja, hogy a törvény jelentős többletterheket ró a bíróságokra, az anyakönyvvezetőkre, az ügyvédekre és a közjegyzőkre, azonban a jogirodalom még nem foglalkozott a bejegyzett élettársi kapcsolattal. Azóta tudjuk, hogy a törvényt az Alkotmánybíróság 154/2008. (XII.17.) számú határozatával annak alkotmányellenessége miatt megsemmisítette és soha nem lépett hatályba (lásd Csűri, Éva. “A házasság nem másolható.” Ügyvédek lapja. 48.2 (2009): 14-17.).

Ismerteti a házasságra vonatkozó nemzetközi és hazai jogforrásokat, ugyanígy az élettársi kapcsolatra vonatkozó jogszabályokat, majd megállapítja, hogy az azonos neműek élettársi kapcsolatát sem a nemzetközi egyezmények, sem az Alkotmány nem részesíti jogi védelemben, de a cikk születésekor már több országban a regisztrált élettársi kapcsolatok szinte a házastársakkal azonos jogokban részesíti az ilyen élettársakat, esetenként nem csak az azonos neműeket.

Végigveszi a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos (állam és a jogrendszer által védett jogintézmény, törvény szabályozza stb.), valamint eltérő (névviselés, közös örökbefogadás) fogalmi és tartalmi elemeit.