élettársi kapcsolat
Jelenlegi hely
A kötetben a szerző a házasságon kívüli partnerkapcsolatok közül elsősorban a különneműek közötti kapcsolatokkal, és kiemelten a nem regisztrált, hanem a bejegyzés nélkül keletkező, informális jellegű, úgynevezett klasszikus élettársi kapcsolatokkal foglalkozik. Ennek magánjogi joghatásai közül főleg a vagyonjogi viszonyokat veszi át, különös hangsúlyt fektetve a kapcsolat megszűnésekor felmerülő problémákra. Történeti visszatekintésében a házasság és a házasságon kívüli partnerkapcsolatok mentén végigveszi a házasságfogalom és az élettársfogalom alakulásában szerepet játszó történeti tényezőket. Elemzi a hatályos szabályokat és szabályozási kísérleteket, majd arra is választ keres a magyar szabályozás kapcsán, hogy a jogalkotó milyen korosztályt, milyen jogi igényű lakosságot céloz meg az élettársi kapcsolat jogi rendezésének keretében, emellett kitér a bírósági gyakorlatra is. Nemzetközi kitekintésében bemutatja a házasságon kívüli partnerkapcsolatok rendezésének európai modelljeit is.
Ismerteti a megsemmisített bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvényt, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvényt és a vonatkozó Alkotmánybírósági határozatokat.
A cikk azokat a kérdéseket ismerteti, amelyek az élettársi kapcsolat szabályozásával kapcsolatban a “Rechtsstellung nichtehelicher Lebensgemeinschaften” címmel megrendezett konferencián tárgyalásra kerültek. Itt elsődlegesen az élettársi kapcsolat változásával és jogállásával összefüggő kérdések kerültek megfogalmazásra és megvitatásra. A szerző a cikkben ismerteti az együttélési formák jogi szabályozásának eltérő módjait a német, francia, spanyol, belga, holland, szlovén, horvát, svéd, dán, kanadai és ausztrál rendszerben.
A szerző megerősíti, miszerint a hagyományos felfogás a házasságban élést tekinti családnak, azonban az élettársi kapcsolatok számának növekedésével az ilyen kapcsolatban élők és gyermekeik – szociológiai értelemben – ugyanolyan családi közösséget alkotnak. Megállapítja, hogy az élettársi kapcsolatok házassághoz történő közelítése számos dilemmát vet fel, ugyanakkor ez a közelítés szükségesnek mutatkozik.
A cikk a 2006-ban hatályos szabályozás alapján megerősíti, hogy az élettársi kapcsolat lényegesen kevésbé szabályozott, mint a házasság és viszonylag kevés hasonlóságot mutat. Elhatárolja a két jogintézményt a rendszerbeli elhelyezkedés, a fogalmak, a jogviszony létrejötte, a családjogi és polgári jogi jellegzetességeik (joghatások) és a megszűnésük alapján.
Megállapítja, hogy a szabályozás nem tart lépést a társadalmi változásokkal, mivel sok esetben csak a házassághoz fűz jogkövetkezményeket és nem feltétlenül tekinti családnak az élettársi kapcsolatban élőket, annak ellenére, hogy a számuk növekszik és tartalmát tekintve egyre több elemben hasonlít a házassághoz.
A cikk kiemeli, hogy az élettársi jogintézmény először a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatában jelent meg, majd a polgári törvénykönyv 1977. évi módosításával került be a Ptk.-ba, meghatározva a fogalmát és a vagyonjogi jogviszonyokat. Ezeket a rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a 14/1995. (III.13.) határozatával alkotmányellenesnek minősítette, indokolása szerint ellentétes az alkotmánnyal az, hogy csak a különneműek közötti viszonyt ismeri el élettársi viszonynak, míg az azonos neműek közötti kapcsolatot nem.
Megerősíti, hogy az élettársi jogviszonyt szabályozó jogszabályok közül egyedül az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV tv. az, amelyik kifejezetten csak különnemű élettársakra vonatkozó rendelkezést tartalmaz – a reprodukciós eljárás engedélyezésével kapcsolatban -, míg a többi jogszabály, ha nem is kifejezetten, de az azonos nemű élettársakra is vonatkozik.
Az cikk elsődlegesen az élettársi kapcsolat alkotmányjogi megítélésével foglalkozik, ennek keretein belül tér ki az azonos neműek kapcsolatának alkotmányjogi értékelésére, ugyanígy értékeli az élettársi kapcsolatot a német jogban alkotmányjogi szempontból és bemutatja az azonos neműek élettársi közösségével kapcsolatos alkotmányjogi kérdéseket.
A házasságon kívüli kapcsolatok magyarországi törvényi szabályozásának története. A jelenleg hatályban lévő rendelkezések: Polgári Törvénykönyv, családjogi törvény. A bírósági gyakorlat az élettársi kapcsolatok esetén. Várható változások az élettársi kapcsolat szabályozásában.
A szerző bemutatja az élettársi és bejegyzett élettársi kapcsolat hazai szabályozását, különös tekintettel a címben foglalt öröklési jogi kérdésekre. Ismerteti a bejegyzett és de facto élettársak öröklésének kérdésével kapcsolatos európai gyakorlatokat több állam példáján keresztül (Skandinávia, Németország, Egyesült királyság, Hollandia, Csehország, Belgium, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Horvátország, Franciaország).
Belgium, Svédország, Görögország és Új-Zéland példáján keresztül mutatja a házasságra, az élettársi és a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozást.
Nem tartja megfelelő iránynak az élettársi kapcsolat és a házasság jogintézményének egymáshoz közelítését, a keresztény gyökerek megtagadásának tekinti az azonos neműek házasságkötésének lehetőségét. A római jogból származó természetjogi példákon keresztül arra jut a szerző, hogy a házasság alapelvei - ideértve a férfi és a nő életközöségét – olyan szabályok, melyeket az állami törvényhozás nem változtathat meg.
Azonos nemű párok együttélésére vonatkozó szabályok bemutatása: bejegyzett élettársi kapcsolat (létesítése, jogkövetkezmények vagyoni viszonyok, a bejegyzett élettárs halála, felbontás), nyilvántartott élettársi kapcsolat és élettársi kapcsolat, ezek összehasonlítása. Külföldi állampolgárok és külföldön kötött kapcsolatok helyzete. Praktikus tanácsokat is tartalmaz az olvasó számára.