alapjogok
Jelenlegi hely
A bírósági gyakorlaton keresztül mutatja be az emberi jogok működését és hatékonyságát elsősorban olyan eseteken keresztül, amikor a fennálló jogszabályok megakadályozták, vagy megtiltották, hogy homoszexuális felnőttek kölcsönösen, előzetes belegyezésen alapulva létesítsenek egymással nemi kapcsolatot.
Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának gyakorlatából feldolgozott esetek: Griswold v. Connecticut, 381 U.S. 479 (1965), Eisenstadt v. Baird, 405 U.S. 438 (1972), Bowers v. Hardwick, 478 U.S. 186 (1986), Lawrence v. Texas, 539 U.S. 558 (2003), Romer v. Evans, 517 U.S. 620 (1996).
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából hozott esetek: Handyside v. United Kingdom (5493/72), X v. Germany (5935/72), Dudgeon v. the United Kingdom (7525/76), S.L. v. Austria (45330/99), Laskey, Jaggard and Brown v. the United Kingdom (21627/93, 21826/93, 21974/93)
A bemutatott esetekben nehézségeket okozhat az emberi jogi nyelvhasználat, az óvatos fogalmazás. Alapvető problémának tartják a szerzők, hogy a bíróságok narratíváját és végkövetkeztetéseit sokszor az események jelentéktelennek tűnő mozzanatai foglalkoztatják, elterelve a figyelmet így a valódi sérelemről.
Az Alkotmánybíróság 43/2012. (XII. 20.) határozatában alaptörvény-ellenesnek találta a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. sarkalatos törvény családfogalmára és törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezéseit. Ez a határozat számít a Kormány konzervatív családpolitikájáról alkotott első véleménynek. A határozat ellenére a Kormány az Alaptörvény negyedik módosításával az Alaptörvénybe illesztette a kritizált, szűk családfogalmat. A törvényjavaslatot egyéni képviselők terjesztették be, nem a Kormány, így megkerülhető volt a társadalmi egyeztetés és az előzetes hatásvizsgálatok, ezáltal pedig a családok érdekeit védő civil szervezetek véleményét mellőzték az elfogadás során, emellett a határidőket betartva, de rendkívüli gyorsasággal tárgyalta az Országgyűlés. A törvény egyértelmű szándéka volt, hogy a magyar jogrendszerben kizárólagos igénnyel határozza meg a család fogalmát.
Az alapvető jogok biztosának indítványa alapján a családok védelméről szóló törvény 7. §-a (a család fogalma) és a 8. §-a alkotmányellenes és elsősorban az Emberi Jogok Európai Egyezményével történő meg nem felelés miatt nemzetközi szerződésbe is ütközik. A fentiek szerint az Alkotmánybíróság határozatában alkotmányellenesnek találja a törvény ezen rendelkezéseit.
A szerzők megállapítják, hogy „A testület a döntésben több esetben is egymásnak ellentmondó állításokat fogalmaz meg, nem végzi el azt a vizsgálatot, amelyre vállalkozik, vagy félmondatokba sűrít komoly következményekkel járó megállapításokat.”. Ennek kapcsán több kritikát is megfogalmaznak:
- A határozat nem tisztázza a családra vonatkozó intézményvédelmi kötelezettség és a családi élet tiszteletben tartásához való alanyi jog közötti viszonyt.
- A határozat ellentmondó állításokat tesz arra vonatkozóan, hogy a „család” fogalma szükségszerűen kapcsolódik-e a közös gyermek (potenciális) vállalásához.
- A határozat alapján továbbra sem egyértelmű, hogy az azonos nemű párokat az Alkotmánybíróság családnak tekinti-e.
- A határozat alapján nem egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálta-e a támadott rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközését.
A cikk összegzése szerint „a határozat minden hibája ellenére sok tekintetben előremutató, és ezen nem változtat az, hogy a megsemmisített családfogalom azóta az Alaptörvény részévé vált. Az Alkotmánybíróság az eddigi rövid, gyakran inkonzisztens utalásokból álló szociológiai családfogalma e határozatban szabatos definícióvá alakul, amely alapján támadhatóvá válnak a magyar jogrendben a házastársak és élettársak között széles körben alkalmazott megkülönböztetések”.
Az alkotmányban lefektetett sarkalatos törvények elemzése és problémáik. Kritikákat fogalmaz meg a következők szabályozásával kapcsolatban: a családok védelméről szóló törvény (kirekesztő, konzervatív családdefiníció), az állam és az egyházak viszonyának szabályozása (bizonyos egyházak kiemelt helyzete), a média szabályozása (az ellenőrzés politikai befolyásolhatósága, szólásszabadság csökkentése), az országgyűlési képviselők választása (magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok szavazati joga, választókerületek átalakítása), az információszabadságról szóló törvény (adatvédelemmel kapcsolatos aggályok), a nemzetiségek jogainak és az alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése, az igazságszolgáltatás centralizációja.
A családok védelméről szóló sarkalatos törvényről szóló részben kritizálja, hogy a törvényjavaslatot egyéni képviselők terjesztették be, nem a Kormány, így megkerülhető volt a társadalmi egyeztetés és az előzetes hatásvizsgálatok, ezáltal pedig a családok érdekeit védő civil szervezetek véleményét mellőzték az elfogadás során. A törvény konzervatív nézeteket tükröz. Kiemelten kezeli a házasságon alapuló és gyermeket nevelő családot, mivel a törvény szerint ezek a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés alapjai, hangsúlyozza továbbá, hogy a „A család akkor tölti be szerepét, ha az anya és az apa tartós és szilárd kapcsolata a gyermekek iránti felelősségben teljesedik ki.”.
Kirekesztő a családfogalom: „a család a természetes személyek érzelmi és gazdasági közösségét megvalósító olyan kapcsolatrendszer, amelynek alapja egy férfi és egy nő házassága, vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családbafogadó gyámság.”, mivel így mellőzi családok százezreit és közvetlen kapcsolatot állít fel a család és a házasság között. Kifogásolható, hogy a gyermektelen de facto élettársak és a bejegyzett élettársak nem esnek ezáltal a családfogalom alá. Emellett a törvény veszélyt jelent a jogbiztonságra is, mivel nincs összhangban a családok jogait és juttatásait érintő alsóbb szintű jogszabályokkal sem.
A jogalkotó, tekintve a bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 154/2008. (XII.17.) Alkotmánybírósági határozatot, a család definíciójának megalkotása során nem vette figyelembe a már létező és elfogadott jogintézményeket.
A kirekesztő családfogalom ellentétes az Emberi Jogok Európai Bíróságának több évtizede fennálló megközelítésével, miszerint a „‘családi élet’ létezése vagy nem létezése elsősorban ténykérdés, amely közeli személyes kapcsolatok meglététől függ.”. Emellett ellentétes az EJEB gyakorlatával az is, hogy a törvény meg sem említi az azonos nemű párokat. Megállapítja a cikk, hogy a családok védelméről szóló törvény a család fogalmát még az Alaptörvénynél is tovább szűkítette, amellyel szemben már amúgy is kritikát fogalmazott meg a Velencei Bizottság az Alaptörvényről hozott 618/2011. számú véleményében.
Az Alaptörvény negyedik módosításának problémái kerülnek bemutatásra: a kommunista múlt vizsgálata, az egyházak országgyűlési elismerése, túlságosan szűk családdefiníció, korlátozott szólásszabadság és politikai kampány, a felsőoktatás autonómiája és a diákok röghözkötése, a hajléktalanok helyzete, az Országgyűlési őrség szerepe, az alkotmánymódosítások vizsgálatának tilalma, az alkotmánybíróság jogkörének csökkentése és korábbi határozataik megsemmisítése. A módosítás konfliktusa nemzetközi emberi jogi egyezményekkel.
Részletesen foglalkozik a család fogalmával. Az Alaptörvény módosítás alapja az Alkotmánybíróság határozata, amely megsemmisítette a családok védelméről elfogadott sarkalatos törvény (2011. évi CCXI. törvény) legfontosabb rendelkezéseit. A határozat vizsgálata a törvény család fogalmát megállapító 7. §-ra (családfogalom) és a 8. §-ra (a nem házastárs kizárása a törvényes öröklésből) irányult. Az Alkotmánybíróság mindegyik rendelkezést alaptörvény-ellenesnek találta. Érvelésének alapja a család úgynevezett szociológia alapfogalma, amely nem egyezik a törvényben meghatározott fogalommal, emellett az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is figyelembe vette. Ez utóbbi alapján állapítja meg, hogy a család fogalma történetileg változik, és inkább ténykérdés, mint jogi mérlegelés eredménye, valamint, hogy az azonos nemű párokat is megilleti a családi élet tiszteletben tartásához való jog. Ebből következően a bejegyzett élettársak törvényes öröklésből való kizárása alaptörvény-ellenes.
Az Alaptörvény negyedik módosítása ennek ellenére nem fogadja el az Alkotmánybíróság döntését, valamint az EJEB gyakorlatot, és egy rendkívül szűk családfogalmat ad meg: „[A] családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő–gyermek viszony.”, ami így továbbra sem fogadja el családi kapcsolatként a nem házastárs szülők egymás közötti viszonyát.
A cikk szerint aggályos, hogy ez a szűk családfogalom más területekre is kihat: a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény szerint a pedagógus kötelessége „a családi élet értékeinek megismerésére és megbecsülésére” nevelés, a médiatörvény szerint a közszolgálati médiaszolgáltatás célja – többek között – „a házasság intézményének és a család értékének tiszteletben tartása.”. Ezeket a rendelkezéseket a kirekesztő családfogalommal együtt olvasva korlátozhatják az LMBT emberek szólásszabadságát a médiában, valamint diszkriminatív nézetek elterjedéséhez vezethetnek az iskolai tantervekben. Több civil és nemzetközi szervezet is kritikát fogalmazott meg a fentiekkel kapcsolatban a Kormány irányába.
Az Európai Unió alapvető értékeit kifejező dokumentum 21. cikke szerint tilos a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés. Ez a tilalom nemcsak az Európai Unió kompetenciájába tartozó területekre vonatkozik, hanem valamennyi jogterületre. Ha egy bíróság úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést valósít meg, előzetes döntéshozatal keretében kérheti ki az Európai Bíróság véleményét. Más egyezményekről eltérően a Charta a házassághoz való jogot a két nemre való hivatkozás nélkül biztosítja.
Az Alaptörvény II. cikke szerint minden embernek joga van az emberi méltósághoz. Az Alkotmánybíróság a szexuális irányultságot több határozatában is az emberi méltóság lényegéhez tartozónak értékelte. Az Alaptörvény XV. cikk 2) bekezdése a faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési helyzet mellett kimondja az egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, amelyet az Alkotmánybíróság több határozatában is úgy értelmezett, hogy az kiterjed a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmára is.
Az L) cikk szerint Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi. A XVI. cikk szerint Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.
Az Alkotmány 54. §-a szerint minden embernek joga van az emberi méltósághoz. Az Alkotmánybíróság a szexuális irányultságot több határozatában is az emberi méltóság lényegéhez tartozónak értékelte. Az Alkotmány 70/A. §-a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési helyzet mellett kimondja az egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, amelyet az Alkotmánybíróság több határozatában is úgy értelmezett, hogy az kiterjed a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmára is.
Az Egyezmény az Európa Tanács legfontosabb emberi jogi dokumentuma, az európai közrend kiemelkedően fontos instrumentuma. Az Egyezmény elsősorban polgári és politikai jogokat garantál, amelyeket tartalommal az Emberi Jogok Európai Bírósága tölt meg. Az EJEE egy „élő dokumentum“, amelyet a Bíróság dinamikusan, a kor elvárásainak megfelelően értelmez.
Az Egyezmény 8. cikke kimondja a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot, amelyet az Európai Emberi Jogi Bíróság több határozatában is akként értelmezett, hogy az kiterjed az azonos neműek közti szexuális kapcsolatra, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes gyermekvállalásra, a nem jogi elismerésére, valamint a biológiai nemtől eltérő nemi identitás állami elismertetésére. Az Egyezmény 14. cikke nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás mellett az egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetést is tiltja az Egyezménybe foglalt jogok vonatkozásában. A Bíróság több határozatában is megállapította, hogy az egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma kiterjed a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmára is, és az ilyen alapon tett megkülönböztetés csak nyomós érvekkel igazolható.