Típus: 
Ügyszám: 
376/G/1995
1996. május 13
Rövid összefoglaló: 

Az Alkotmánybíróság egy konkrét ügy kapcsán végezte el az Alkotmány bizonyos rendelkezéseinek értelmezését és megállapította, hogy a gyermek érdekében törvény vagy bírósági határozat által kizárható, vagy korlátozható az egyesülési joga, amennyiben homoszexualitással kapcsolatos szervezet tevékenységében kíván tagként részt venni. A határozat megerősíti, hogy ebben az esetben a két alapvető jog összeütközése esetén a gyermek fejlődésének alkotmányos védelme kerül előtérbe.

Tényállás: 

A Legfelsőbb Bíróság elnökének az Alkotmány rendelkezései értelmezése tárgyában benyújtott indítványa alapján járt el az ügyben az Alkotmánybíróság. A Szivárvány határozatként is gyakran említett határozat az egyesülési joggal kapcsolatos kérdéseket vizsgál, ezen belül is arra ad választ, hogy korlátozható-e a gyermekek ezen alapvető joga bizonyos esetekben. Az indítványozó arra kéri az Alkotmánybíróságot, hogy absztrakt alkotmányértelmezés keretében határolja el egymástól az Alkotmány 67. §-ban, illetve a 63. § (1) bekezdésében foglalt alapvető jogokat, így támpontot adva annak elbíráláshoz, hogy korlátozható-e a kiskorúak egyesüléshez való joga a fejlődésük érdekében, azaz hogyan viszonyul egymáshoz ez a két alapvető jog. Adott esetben az egyesülés jog ütközik a gyermek ahhoz való jogával, hogy családja, az állam és a társadalom részéről a megfelelő testi, lelki, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelmet és gondoskodást megkapja.

Döntés: 

Az Alkotmánybíróság arra kereste a választ, hogy a két alapjog között van-e valamilyen hierarchikus viszony, vagy a természetükben rejlő különbség, amely az elbíráláshoz keretet adna. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a kommunikációs alapjogokat a többi jog fölé helyezi, azonban megerősíti, hogy az egyesülés szabadsága nem osztozik ebben az elsőbbségben. Tovább szűkítette az Alkotmánybíróság értelmezését, hogy az adott esetben a gyermek olyan egyesületben való tagságának kérdése merült fel, amely homoszexuális személyek, mint társadalmi csoport jogvédelmi szövetségeként lép fel. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy határozatának döntő kérdése éppen az, hogy hol húzza meg a határt a gyermek önálló alapjoggyakorlása és az állam, vagy a szülő alapjogi gyámkodása között. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapítja, hogy gyermek alkotmányos joga a fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra kizárja a gyermek tagságát bizonyos egyesületben. Ha az ilyen egyesületben alapszabálya szerint gyermek is tag lehet, akkor ez az egyesület nem tesz eleget az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. § (2) bekezdésének, mert a gyermekeknek az Alkotmány 67. §-ában biztosított jogát sérti. Megerősíti, hogy a gyermeknek nem azt a döntését védi az Alkotmány, hogy homoszexuális lesz-e vagy sem, hanem hogy kellő érettséggel és felelősen dönthesse el, hogyan viszonyul a felismert hajlamaihoz. Ez az értelmezés összehangban van az Alkotmány 67. §-ának értéktartalmával. Az értelmezése alapján az Alkotmánybíróság megerősíti, hogy a gyermekek részvétele homoszexuális egyesületben az Alkotmány 67. §-a alapján korlátozható.

Idézetek: 

„Az Alkotmány 67. § értelmében az államnak a gyermeket a fejlődésére káros hatásokon kívül az olyan kockázatvállalásoktól is meg kell óvnia, amelyekkel kapcsolatban életkoránál (az ettől függően feltételezett testi, szellemi, erkölcsi és társadalmi érettségénél) fogva nem képes megismerni és értékelni sem a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére és társadalmi beilleszkedésére nézve.”

„A fenti ismérvek alapján a gyermek tagságát homoszexualitással kapcsolatos egyesületben törvény vagy bírósági határozat kizárhatja vagy korlátozhatja. Az egyesülési jog gyakorlása tényleges korlátozásának azonban a gyermek fejlődését fenyegető konkrét kockázathoz kell igazodnia.”

„Az Alkotmánybíróság tehát az Alkotmányt nem úgy értelmezi, mintha a gyermek „erkölcsi fejlődését“ (67. §) a homoszexuálissá válás lehetősége veszélyeztetné, mert a homoszexualitásról az Alkotmány alapján nem formálhat erkölcsi ítéletet. Az egész személyiség (testi, szellemi és erkölcsi) fejlődését érintő és a gyermek jövőjét meghatározó kárt okoz azonban, ha a fiatal az ilyen sorskérdésben való döntéshez szükséges érettség híján kényszerpályára kerül.”

Jogszabály-hivatkozás: