Ügyszám: 
C‑199/12, C-200/12, C‑201/12
2013. november 7
Rövid összefoglaló: 

Három személy menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő Hollandiában, mivel állításuk szerint származási országukban üldöztetésnek vannak kitéve homoszexualitásuk miatt. A hatóságok megtagadták a kérelmeket, viszont a fellebbezési eljárás során felmerülő kérdések miatt az eljáró bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatal céljából. A Bíróság a kérdésekre adott válaszaiban megállapítja, hogy a homoszexuálisokat büntető törvények fennállása elegendő feltétel ahhoz, hogy a homoszexuálisok külön társadalmi csoportnak legyenek tekinthetők egy adott országban, továbbá, hogy önmagában nem minősül üldöztetésnek az a tény, hogy egy adott államban a homoszexuális cselekmények bűncselekmények, viszont üldöztetésnek minősül az olyan szabadságvesztés-büntetés, amely a homoszexuális cselekményeket bünteti, valamint, hogy az eljáró hatóságok nem várhatják el a menedékkérőtől, hogy az üldöztetés kockázatának elkerülése érdekben titokban tartsa homoszexualitását származási országában, vagy hogy ezen a téren visszafogottságot tanúsítson.

Tényállás: 

Hollandiában nyújtott be három személy menedékjog iránti kérelmet, mivel a származási országukban üldöztetésnek vannak kitéve homoszexualitásuk miatt. Szexuális irányultságuk miatt már többször tapasztaltak családjuk és környezetük részéről erőszakot, valamint állami szankciókkal is sújthatják őket. A hatóságok elutasították kérelmeiket, mivel nem megalapozott, hogy származási országukba való visszatéréskor üldöztetést szenvednének el szexuális irányultságuk miatt. Mindegyik kérelmező fellebbezett, kettőjük kérelmét megalapozottnak találta a bíróság, azonban Z. kérelmét elutasította, mivel származási országában nem bizonyítható a homoszexuálisok üldöztetése, így nem indokolt a menedékjog megadása. Az első két esetben a hatóságok fellebbeztek, míg Z. szintén fellebbezett, majd az eljáró bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdésekkel:

  1. A 2004/83/EK irányelv (a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról) 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti meghatározott társadalmi csoportot jelentenek‑e a homoszexuális irányultsággal rendelkező külföldiek?
  2. Amennyiben az első kérdésre igenlő válasz adandó: milyen homoszexuális cselekmények esnek az irányelv hatálya alá, és ez a menekült jogállás elismeréséhez vezethet‑e az e cselekmények miatt üldöztetés, ha teljesülnek az egyéb feltételek? Ez a kérdés a következő részkérdéseket foglalja magában:
    1. Elvárható‑e a homoszexuális külfölditől az, hogy az üldöztetés elkerülése érdekében titokban tartsa szexuális irányultságát a származási országában?
    2. Az előző részkérdésre adandó nemleges válasz esetén: elvárható‑e, és ha igen, milyen mértékben a homoszexuális külfölditől az, hogy az üldöztetés elkerülése érdekében a szexuális irányultságának kifejezése során visszafogja magát a származási országában? E tekintetben elvárható‑e nagyobb mértékű visszafogottság a homoszexuálisoktól, mint a heteroszexuálisoktól?
    3. Amennyiben ezzel összefüggésben különbséget lehet tenni a szexuális irányultság lényegi elemeihez tartozó, és az oda nem tartozó megnyilvánulások között: mit kell érteni a szexuális irányultság lényegi elemei alatt, és hogyan lehet ezeket meghatározni?
  3. Önmagában az a tény, hogy a homoszexuális cselekmények bűncselekménynek minősülnek és szabadságvesztéssel büntethetők, megvalósít‑e az irányelv 9. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének a) pontja szerinti üldöztetést? Amennyiben nem: milyen körülmények között valósul ez meg?”
Döntés: 

A Bíróság az első kérdésre válaszolva megállapította, hogy a homoszexuálisokat büntető törvények fennállása elegendő feltétel ahhoz, hogy külön társadalmi csoportnak legyenek tekinthetők a homoszexuálisok.

A harmadik kérdéssel kapcsolatban a Bíróság úgy ítéli meg, hogy önmagában nem minősül üldöztetésnek az a tény, hogy egy adott államban a homoszexuális cselekmények bűncselekmények, viszont üldöztetésnek minősül az olyan szabadságvesztés-büntetés, amely a homoszexuális cselekményeket bünteti.

A második kérdésre adott válaszban a Bíróság kifejti, hogy az eljáró hatóságok nem várhatják el a menedékkérőtől, hogy az üldöztetés kockázatának elkerülése érdekben titokban tartsa homoszexualitását származási országában, vagy hogy ezen a téren visszafogottságot tanúsítson.

Idézetek: 

„Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból kitűnik, hogy X, Y és Z származási országában a homoszexualitás büntetőjogi joghátrányokat von maga után. Ekképpen Sierra Leonéban (C‑199/12. sz. ügy) a személy elleni bűncselekményekről szóló 1861. évi törvény (Offences against the Person Act 1861) 61. cikke értelmében a homoszexuális cselekmények tíz évtől életfogytig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. Ugandában (C‑200/12. sz. ügy) az 1950. évi büntető törvénykönyv (Penal Code Act) 145. cikke értelmében szabadságvesztéssel, legsúlyosabb büntetésként életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető az a személy, aki a „természetellenes közösülésként” meghatározott bűncselekményt követi el. Szenegálban (C‑201/12. sz. ügy) a szenegáli büntető törvénykönyv 319. cikkének (3) bekezdése értelmében a homoszexuális cselekményeket elkövető személy egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel és 100 000 CFA frank (BCEAO) (XOF) és 1 500 000 XOF (körülbelül 150 euró és 2000 euró) közötti pénzbírsággal büntethető.”

„(…) nem minősül üldöztetésnek önmagában az a tény, hogy a homoszexuális cselekmények bűncselekmények. Viszont aránytalan vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű büntetésnek, tehát üldöztetésnek kell minősíteni az olyan szabadságvesztés‑büntetést, amely a homoszexuális cselekményeket bünteti, és amelyet az ilyen jogszabályt alkotó származási országban ténylegesen alkalmaznak is”

„(…) Az illetékes hatóságok a menekült jogállás megszerzése érdekében előterjesztett kérelem értékelése során nem várhatják el ésszerűen azt, hogy a menedékkérő az üldöztetés kockázatának elkerülése érdekében titokban tartsa homoszexualitását származási országában, vagy hogy szexuális irányultságának kifejezése során visszafogottságot tanúsítson.”