Fréderic Hay polgári együttélési szerződést kötött egy azonos nemű személlyel, azonban munkáltatója megtagadta számára a házasságban élő alkalmazottaknak járó pótszabadság és házasságkötési támogatás nyújtását. Az Európai Unió Bíróságának döntése alapján a 2000/78/EK irányelvvel (a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról) ellentétes a munkáltató azon gyakorlata, amely szerint a polgári együttélési szerződést kötött munkavállalók nem részesülhetnek ugyanabban a kedvezményben, mint a házasságot kötött munkavállalók.
F. Hay 1998 óta dolgozik munkáltatójánál, a Crédit agricole‑nál. 2007-ben polgári együttélési szerződést kötött egy azonos nemű személlyel. A polgári együttélési szerződésre vonatkozó francia jogszabályok szerint:
„A polgári együttélési szerződés két nagykorú, eltérő vagy azonos nemű természetes személy között létrejött, az együttélés kialakítására irányuló szerződés.”
„A polgári együttélési szerződést aláíró partnerek az együttélésnek, valamint a kölcsönös anyagi támogatásnak és segítségnyújtásnak kötelezik el magukat. Amennyiben a partnerek másként nem rendelkeznek, az anyagi támogatás aránya a teljesítőképességüktől függ.
F. Hay munkáltatója ezt követően megtagadta a kollektív szerződés szerint a házasságot kötő alkalmazottaknak járó pótszabadság és házasságkötési támogatás nyújtását arra hivatkozva, hogy ezek a kedvezmények csak házasságkötés esetén járnak. Ezt követően a munkaügyi bírósághoz fordult, amely elutasította keresetét azzal, hogy a fenti kedvezmények nem a munkavégzés tényéhez, hanem a családi állapothoz kapcsolódnak. A fellebbviteli bírósági is hasonló okokra hivatkozva hagyta helyben a munkaügyi bíróság határozatát, véleménye szerint a polgári együttélési szerződést megkötő személyek esetén az eltérő bánásmód nem a családi helyzetük, nem is a szexuális irányultságuk, hanem a családi állapotukból eredő helyzetük eltéréséből következik, amely alapján nincsenek azonos helyzetben. Ezen döntés ellen a semmítőszékhez fellebbezett, arra hivatkozva, hogy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésnek minősül, hogy a házasságban élőket megilletik az adott kedvezmények, míg az azonos neműeknek nincs lehetőségük házasságot kötni, így nem részesülnek a kedvezményekben. A semmítőszék felfüggesztette az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából az Európai Unió Bíróságához fordult a következő kérdéssel: „(…) a nemzeti jogalkotó azon döntése, miszerint a házasság megkötését eltérő nemű személyek számára tartja fenn, minősülhet‑e olyan jogszerű, megfelelő és szükséges célnak, amely igazolja az abból a tényből fakadó közvetett hátrányos megkülönböztetést, hogy a kollektív szerződés, amely a házasságot kötő alkalmazottak számára tartja fenn a javadalmazás és a munkafeltételek tekintetében adott kedvezményt, szükségszerűen kizárja ebből a kedvezményből a polgári együttélési szerződést kötött, azonos nemű partnereket?”
Az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy mivel az azonos nemű párok számára az egyetlen lehetőség a polgári együttélési szerződés megkötése, így az alapügyben szóban forgó kedvezmények tekintetében a házasságot kötöttekkel hasonló helyzetben vannak.
Emellett a Bíróság hátrányos megkülönböztetésnek tartja – a Maruko ügyre és a Römer ügyre hivatkozva – az olyan tagállami szabályozást, ami alapján bizonyos kedvezmények csak házasságban élőket illetnek meg és így kizárják az azonos neműeket, amennyiben nincs lehetőségük házasságkötésre.
A Bíróság döntése alapján a 2000/78/EK irányelvvel (a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról) ellentétes tehát a munkáltató azon gyakorlata, amely szerint a polgári együttélési szerződést kötött munkavállalók nem részesülhetnek ugyanabban a kedvezményben, mint a házasságot kötött munkavállalók.
„Úgy tűnik tehát, hogy ami a javadalmazás és a munkafeltételek tekintetében adott olyan kedvezményeket illeti, mint a házasság – mint polgári együttélés – megkötése alkalmával nyújtott, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló pótszabadság és támogatás, az azonos nemű személyek, akik – mivel házasságot nem köthettek – polgári együttélési szerződést kötöttek, hasonló helyzetben vannak, mint a házasságot kötő párok.”
„Ami magát a hátrányos megkülönböztetés fennállását illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely tagállam olyan szabályozása, amely szerint csakis a házasságot kötött munkavállalók jogosultak a javadalmazás vagy a munkafeltételek tekintetében adott kedvezményekre, jóllehet a házasságkötés jogszerűen ebben a tagállamban csakis eltérő nemű személyek között lehetséges, szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül a hasonló helyzetben lévő, polgári együttélési szerződést kötött homoszexuális munkavállalókkal szemben”
„A munkavállalók családi állapota, és nem kifejezetten a szexuális irányultsága alapján való eltérő bánásmód közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, mivel tekintettel arra, hogy a házasságkötés kizárólag eltérő neműek között lehetséges, a homoszexuális munkavállalók számára lehetetlen, hogy teljesítsék a kért kedvezményekben való részesüléshez szükséges feltételeket.”