Két kérelmező vallási okokra hivatkozva tagadta meg a homoszexuális személyek számára történő szolgáltatásnyújtást munkája keretében, ami idővel a munkájuk elvesztéséhez vezetett. A kérelmezők úgy érezték, hogy vallásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesültek a munkáltató részéről, azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága mindkét esetben úgy döntött, hogy nem sérült a kérelmezők vallásgyakorláshoz való joga és nem szenvedtek el hátrányos megkülönböztetést.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága négy ügyet egyesített hasonló témája – a vallásgyakorláshoz való jog korlátozása – miatt. Az ügyek közül a harmadik (Ms Ladele) és negyedik (Mr McFarlane) kérelmező esetében közös vonás, hogy mindketten vallási okokra hivatkozva tagadták meg bizonyos szolgáltatások nyújtását homoszexuális személyek részére.
A harmadik kérelmező, Ms Ladele a helyi hatóságnál dolgozott, mint anyakönyvvezető. Úgy tartotta, hogy a házasság egy férfi és egy nő életre szóló egysége és hitte, hogy az azonos nemű párkapcsolatok ellentétesek isten törvényeivel. A hatóság szabályzata az ügyfeleikkel szemben a „méltóság mindenkinek” alapelvet vallja, így az elveikkel ellentétesnek ítél mindenféle megkülönböztetést - ideértve a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést is –, amit minden alkalmazottnak képviselni kell. A bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését lehetővé tévő törvény 2005-ös hatályba lépése után a kérelmező vallási okokra hivatkozva megtagadta az azonos neműek közötti szertartás levezetését, aminek következtében munkáltatója figyelmeztette, hogy ezzel megsérti a magatartási szabályzatot. A munkáltató felhívása ellenére nem volt hajlandó írásban megerősíteni, hogy a későbbiekben vállalja ezen szertartások levezetését, ami több panaszhoz és a munkatársakkal történő feszültségekhez vezetett. 2007-ben a kérelmező a Munkaügyi Bírósághoz fordult azzal a panasszal, hogy közvetve és közvetlenül is hátrányosan megkülönböztetik a vallási meggyőződése miatt, de a bíróság nem talált megkülönböztetésre utaló elemet. Fellebbezése során sem született kielégítő döntés, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
A negyedik kérelmező, Mr McFarlane egy pszicho-szexuális terápiával foglalkozó tanácsadó, aki vallási okokra hivatkozva munkája során megtagadta az azonos nemű párok részére történő tanácsadást. Miután munkahelyén világossá vált, hogy nem kíván azonos nemű párokkal foglalkozni, fegyelmi eljárást indítottak vele szemben, ahol kötelezettséget vállalt arra, hogy a későbbiekben nem tesz különbséget a tanácsadás során, de korán nyilvánvalóvá vált, hogy ezt nem tartotta be, ezért 2008 márciusában megszüntették munkaviszonyát. A negyedik kérelmező az előző esethez hasonlóan igénybe vette a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket, hogy megállapításra kerüljön, hogy vallási meggyőződése miatt hátrányosan megkülönböztették, azonban fellebbezését is elutasították, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
A harmadik kérelmező esetében a Bíróság korábbi ügyekre hivatkozva (pl. Schalk és Kopf ügy) megállapítja, hogy az azonos nemű párok megítélésének ugyanolyannak kell lennie, mint a különnemű pároknak, így a hatóság egyenlőséget hirdető szabályzata, és az általa elérni kívánt cél jogszerű, így nem sérti a kérelmező vallásgyakorláshoz való jogát, illetve nem érte hátrányos megkülönböztetés, mivel a munkáltató inkább az egyenlőség elérésére törekszik.
A negyedik kérelmező esetében is hasonlóan döntött a Bíróság, véleménye szerint egy megfelelő egyensúly teremtődött a munkáltató esélyegyenlőségi szabályzata által, a munkavállaló pedig tudatában volt annak, hogy azonos nemű párok részére is szükséges tanácsadást nyújtani, így nem sérült a vallásgyakorláshoz való joga és hátrányos megkülönböztetés sem érte.
„A Bíróság nem vizsgálja, hogy egy egyén döntése, hogy megköt egy munkavégzésre irányuló szerződést és vállal olyan kötelezettségeket, amelyekről tudja, hogy hatással lehetnek a vallási meggyőződése kinyilvánítására az Egyezmény 9. cikkébe (Gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság) ütköznek-e. Itt annak az eldöntése szükséges, hogy egy méltányos egyensúly lett-e kialakítva. A Bíróság számára legfontosabb szempont az, hogy a munkáltató cselekményei arra irányultak, hogy megkülönböztetés nélkül biztosítsa szabályzatának érvényesülését a szolgáltatás nyújtása során.” – a Bíróság a negyedik kérelmezővel kapcsolatban