A melegfelvonuláshoz szükséges engedélyek kiadását több éven át megtagadta Moszkva polgármestere a közérdekre, közerkölcsre, közegészségügyre és mások jogainak védelmére hivatkozással, azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozata szerint ez az Emberi Jogok Európai Egyezményének gyülekezés és egyesülés szabadságát kimondó 11. cikkébe ütközik, mivel az orosz hatóságok által alkalmazott megszorítások nem tekinthetők szükségesnek egy demokratikus társadalomban.
Moszkva polgármestere 2006. és 2008. között a közérdekre, közerkölcsre, közegészségügyre és mások jogainak védelmére hivatkozással minden alkalommal megtagadta a melegfevonulás megtartásához szükséges engedély kiadását. A hatósági döntések rendre arra hivatkoztak, hogy a melegfelvonulást számos szervezet megfenyegette, és mivel ezek egy része kifejezetten erőszakra hívta fel követőit, a menet engedélyezése könnyen zavargásokhoz vezethetett volna. A hatóságok – különösen a moszkvai polgármester – nyilatkozataiból egyértelműen kiderült, hogy a meleg méltóság menetének megtartását határozottan ellenezték, és előítéletes hozzáállásuknak több alkalommal hangot is adtak.
Az EJEB megállapította az Egyezmény 11. cikkének megsértését, mivel az orosz hatóságok által alkalmazott megszorítások nem tekinthetők szükségesnek egy demokratikus társadalomban.
„Az EJEB ennek kapcsán korábban kifejtette, hogy az Egyezmény 11. cikke szerinti gyülekezési jog szabadsága védi azt a demonstrációt is, amelyen a közvetíteni kívánt eszmék vagy követelések zavarhatják vagy sérthetik az ellentétes nézetet vallókat. A résztvevőknek képesnek kell lenniük a demonstrációt anélkül megtartani, hogy félniük kellene attól, hogy a velük egyet nem értők fizikai erőszakának áldozataivá válhatnak. Ezért a Szerződő Államok kötelezettsége megtenni minden olyan ésszerű és alkalmas intézkedést, amely a jogszerű demonstrációk békés lebonyolítását lehetővé teszi.”
„Általános szabály, hogy ahol súlyos fenyegetés létezik az erőszakos ellen-demonstrációk részéről, az EJEB a hazai hatóságok számára széles mérlegelési szabadságot biztosított a megfelelő eszközök kiválasztása terén, annak érdekében, hogy a rendezvény zavartalan megtartása biztosítható legyen. Ugyanakkor a veszély puszta léte nem alkalmas arra, hogy a rendezvény megtartását megtiltsák. Értékelésükben a hatóságoknak a zavargás lehetséges mértékére vonatkozóan konkrét becsléseket kell megfogalmazniuk, annak érdekében, hogy értékelhessék az erőszakos összecsapások veszélyének semlegesítéséhez szükséges erőforrásokat.”
„Az EJEB ismét felhívja rá a figyelmet, hogy az Egyezmény alapvető értékeivel volna ellentétes, ha a többség elfogadásától tennénk függővé egy kisebbségi csoport számára az Egyezményben biztosított jogainak a gyakorlását. Ha így lenne, a kisebbségi csoport vallásszabadsághoz, szólásszabadsághoz és gyülekezési szabadsághoz való joga az Egyezmény által megkívánt gyakorlati és hatékony védelem helyett, pusztán elméleti védelmet élvezne.”
„Semmilyen tudományos bizonyíték vagy szociológiai adat nem áll az EJEB rendelkezésére, amely azt sugallná, hogy a homoszexualitás puszta említése, vagy a szexuális kisebbségek társadalmi helyzetével kapcsolatos nyílt társadalmi vita hátrányos hatással volna a gyermekekre vagy „a védtelen felnőttekre”. Ellenkezőleg, csak tisztességes és nyilvános társadalmi vita útján lehet az ilyen összetett kérdéseket, mint a jelen ügyben felmerült kérdést is, megvitatni. Az ilyen viták, akadémiai kutatásokkal alátámasztva, biztosítanák a társadalmi összetartozást az által, hogy garantálnák, hogy minden álláspont képviselői, beleértve a jelen ügyben érintett személyeket is, meghallgatásra kerülnének. Egy ilyen vita révén ugyancsak tisztázni lehetne számos tévedés közös pontját, mint például azt, hogy egy személy nevelhető vagy rábírható, hogy homoszexuálissá váljon, vagy felhagyjon homoszexualitásával, vagy az a nézet, miszerint a homoszexualitás vagy épp a homoszexualitással való szakítás önkéntesen választható döntési lehetőség.”