Az EJEB értelmezése szerint a családi kapcsolat megállapításánál a biológiai köteléken túl a valódi kötödést is figyelembe kell venni.
A kérelmező édesapja meghalt, így édesanyjával és mostohaapjával élt. Miután a kérelmező 2000 márciusában súlyos beteg lett, ellátásra és felügyeletre szorult. Ezt követően a család úgy döntött, hogy a mostohaapa örökbe fogadja a kérelmezőt annak érdekében, hogy jogilag egy családdá váljanak. Bár a bíróság engedélyezte az örökbefogadást, annak nyilvántartásba vételét a hatóságok megtagadták arra hivatkozással, hogy csak akkor fogadhatja a mostohaapa örökbe a kérelmezőt, ha ezzel egy időben az anya szülői jogosítványait megvonják a kérelmező vonatkozásában. A fellebbezési eljárásban a Szövetségi Bíróság megállapította, hogy a svájci polgári törvénykönyv alapján kizárt az együtt élő párok közös örökbefogadása, és ugyancsak kizárt az, hogy az együtt élő párok tagjai egymás gyerekét örökbe fogadhassák.
A családi élethez való jog tiszteletben tartása megkívánja a biológiai kapcsolaton túl a valódi kötődések figyelembevételét, ezért az EJEB megállapította az Egyezmény 8. cikkének sérelmét.
„(Az EJEB) hangsúlyozza, hogy az Egyezmény 8. cikkének céljából, a „család” fogalma nem szűkíthető le kizárólag a házasságon alapuló kapcsolatokra, hanem szintén magában foglalja az ún. de facto „családi kötelékeket”, amikor a partnerek házasságkötés nélkül élnek együtt.”
„Az EJEB esetjogából levezethető alapelvek értelmében, azokban az estekben, ahol a gyermekkel fennálló családi kötelék megállapítható, az Államnak úgy kell eljárnia, hogy lehetővé tegye ezen kötelék fejlődését, és megfelelő jogi biztosítékokkal meg kell teremtenie a gyermek családjába történő integrációjának lehetőségét.”
„Ami a kormány azon érvelését illeti, hogy a második és a harmadik kérelmező ugyanezt a célt azzal is elérte volna, ha összeházasodnak, az EJEB hangsúlyozza, hogy nem a nemzeti hatóságok feladata, hogy az érintettek helyett eldöntsék, milyen formában kívánják közös életüket leélni.”