Ügyszám: 
40016/98
2003. július 24
Rövid összefoglaló: 

A nemzeti szabályozás szexuális irányultság szerint tesz különbséget, amikor a különnemű élettársak számára lehetővé teszi, hogy az egyik fél halála után a lakásbérletet a másik fél folytassa, míg az azonos neműek számára nem nyújt ilyen jellegű védelmet.

Tényállás: 

A kérelmező öt éven keresztül élt együtt azonos nemű partnerével, akinek halála után a lakás bérbeadója felmondta a kérelmező bérleti szerződését. Különnemű élettársak esetén a lakásbérleti szerződés felmondására nem lett volna lehetősége, mert a nemzeti törvény különnemű élettársak részére lehetővé tette, hogy elhunyt partnerük lakásbérletét folytassák.

Döntés: 

Az EJEB megállapította, hogy a vonatkozó nemzeti törvény szexuális irányultság szerint tett különbséget az azonos és különnemű párok között, amely sérti az Egyezmény otthon védelmét kimondó 8. és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 14. cikkeit.

Idézetek: 

„(Nagyon) nyomós indokokat kell felsorakoztatni ahhoz, hogy az EJEB egy kizárólag nemek szerinti különbségtételt az Egyezménnyel összhangban lévőnek ítéljen.”

„Az EJEB el tudja fogadni, hogy a hagyományos értelemben vett család védelme, elvileg, nyomós és legitim érv, amely igazolhatja az eltérő bánásmódot. Vizsgálni kell azonban, hogy a konkrét ügyben, tiszteletben tartották-e az arányosság elvét.”

„A hagyományos értelemben vett család védelme mint cél inkább absztrakt, és széles azoknak az intézkedéseknek a skálája, amelyek alkalmasak lehetnek a végrehajtására. Azokban az esetekben, ahol az állam mérlegelési szabadsága szűk, mint amikor a különbségtétel alapja nemek szerinti hovatartozás vagy szexuális irányultság, az arányosság elve nem csak azt kívánja meg, hogy a választott intézkedés elméletileg alkalmas legyen az elérni kívánt cél megvalósítására. Igazolni kell azt is, hogy szükséges volt bizonyos személyek kizárása – jelen esetben a homoszexuális kapcsolatban élő személyeké.”

Jogszabály-hivatkozás: